Vége felé járunk a télnek. Loccs-poccsá olvasztja a városok havát – nem a meleg napsugár, hanem a szakadó eső, de a mezőkön és erdőkön háborítlanul pihen még a tél fehér leple, és svéd kályha, vaskemence vagy a búbos mellett jól esik még melegedni. Ha nem is volt túlságosan kemény a tél, elég sokáig tartott, hogy a szegény falusi embernek elfogyjon az ősszel gyűjtött tüzelője, a szalma, tengeri-csutka s több efféle. Ilyenkor aztán kijár a szegényember a hólepte erdőre összeszedni a leveletlen fákról a szélvészekben letöredezett gallyakat, s hazavinni vagy egy-két ölre valót. Ezzel majd csak kihúzzuk már valahogy a telet. Csakhogy sok kínlódásba kerül ám a hó alól szedni a rőzsét, s bizony ha nem is az övé az erdő, a szegényember busásan megérdemli azt a kis köteg rőzsét, amelyet hóna alatt emelget, mikor annyi fáradsággal jutott hozzá. Csak még egy kis idei türelem, s eljő erdőre-mezőre a megújuló tavasz, az enyhe fuvalom, a melegítő napsugár – a természet ébredése!
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.