A PÁRBAJDÜH
A PÁRBAJDÜH
Nem írunk a párbaj jogosságának kérdéséről.
Nem ezt a nagy társadalmi problémát feszegetjük.
Azon párbajdüh ellen emeljük fel szavunkat, mely a nevetségesbe csap át.
És mégis bosszantó.
Nincs nap párbaj-hírek nélkül. A franciát kivéve, nincs egy civilizált nép sem, mely annyit párbajoznék, mint a magyar. Budapesttel csak Párizs vetekedik. A városligettel, rákospalotai erdővel csak a belga határszél és boulognei erdő.
De még a franciák párbajaiban is több komolyság van, mint a mi párbajainkban. Még Párizsban, Franciaországban sem aljasodott el annyira a párbaj, mint elaljasodott Budapesten, Magyarországon. Nemcsak levetkezte álnimbuszát, de – encanaillizálva van!
Komoly férfiú komoly sérelmét gyakran nem torolhatja meg másként, mint fegyverrel kezében. A párbaj mindig ostoba módja marad a becsület helyreállításának. De amíg a társadalom félszeg-ítélete e tekintetben meg nem változik, bizonyos rendkívüli esetekben a legkomolyabb férfiak is kockára fogják tenni párbajban életüket.
Amit azonban nálunk nem komoly férfiak, nem komoly sérelmek miatt művelnek, az nem párbaj, az a párbaj – paródiája. Diákok, kereskedelmi tanoncok, éretlen, bajusztalan ifjak, feltűnésre vágyó hencegők vívják többnyire vértelen párbajaikat. Sokakat csak az vezet, hogy nevök vagy nevök kezdőbetűje a hírlapokban megjelenjék. Hősöknek képzelik magukat. Azt hiszik, hogy az olvasóközönség is azoknak tartja őket.
Pedig ez csak bosszankodhatik, vagy kacaghat. Émelyítő undort érezhet.
Mi oka a párbajmánia ez elterjedésének?
Számos társadalmi oka van, de legfőbb ok a törvénykezésben rejlik.
Komoly férfiakat a legszigorúbb büntetés sem riasztana el a párbajtól, mint sok esetben a becsület helyreállításának egyetlen módjától. De a nyegleséget megfékezheti.
Nálunk azonban a párbajnak nincs éppen semmi büntetése.
A párbajdühnek nincs ellenoka sem a társadalomban, sem a törvényteremben.
Hallottunk ügyészi vádbeszédet, mely inkább beillett volna védbeszédnek.
Láttunk bírói ítéleteket oly enyhe büntetéstételekkel, hogy szinte nem is képezhetnek büntetést.
S még ezek a büntetéstételek sem érvényesülhettek.
A párbajozók kegyelmet kapnak, ha kegyelemért folyamodnak.
Ki felelős e rendszeres megkegyelmezésekért, melyek illuzóriusokká teszik büntetőtörvénykönyvünk intézkedéseit?
A magyar igazságügymiszter.
Az 1848. III. t.c. világosan megmondja ezt.
Az igazságügy miniszter felelős azért, hogy a párbajozókat kegyelemre ajánlja őfelségének, s ezáltal közvetlenül előmozdítja a párbajdüh terjedését. A rendszeres megkegyelmezés ugyanis nimbusszal veszi körül a párbajozókat, a közönséges bűntettek sorából magasan kiemeli a párbajt.
Komoly esetekben, midőn valakit érzékenyen megsértett személyes vagy házi becsület párbajra kényszerít, igenis helyén van a büntetőtörvény szigorának kegyelem útján való enyhítése vagy éppen teljes megszüntetése. De hogy a lovagias szokásokat kiparodizáló nyeglék oly bánásmódban részesüljenek, mint a komoly férfiak: ez helytelen, ezért az igazságügyminiszter felel.
Nincs oly társadalmi baj, melyet a felülről adott példa meg nem gyógyíthatna, vagy el nem mérgesíthetne.
A társadalom alsó rétegei a felsőbbek után indulnak.
E tekintetben épp a párbaj ügye szolgáltat frappáns példát.
Viktória angol királynő udvarképtelenné tette a párbajt. A Tankrédeknek és Rolandoknak nincs bejárásuk az angol felség polgárias színezetű környezetébe.
Angliában ma már ritka kivétel, akkor is, kikacagott és büntetett kivétel a párbaj.
Nálunk ellenben, hol a párbajozók egyre-másra kegyelmet kapnak, valóságos társadalmi csapássá válik a párbajdüh. Társadalmi csapássá válik, s azonfelül kérdésbe helyezi a külföld előtt komolyságunkat.
Szándékszik-e ezt megakadályozni Pauler Tivadar, azáltal, hogy a megkegyelmezéseknek ellenszegül, s őfelségének csak azokat ajánlja kegyelemre, kik valóban méltók rá?
Szándékszik-e Viktória angol királynő példájának propagandát csinálni?
Szándékszik-e utasítani ügyészeit, hogy a párbajozók szigorú üldözés alá fogassanak?
Szándékszik-e a belügyminiszterrel egyetértve a rendőrség különös kötelességévé tenni a botrányhősködés meggátlását?
Erre feleljen meg Pauler Tivadar igazságügyminiszter.
