[XII.] VISI IMRE
[XII.] VISI IMRE
A magyar Cassagnac!
Én nem tudom, miért jellemzik így Visit – de belenyugszom.
Visi a legszerényebb ember azok között, akiket én ösmerek édes hazánkban. (A horvát, szlavon és dalmát területet kiveszem.)
Visi még mameluk is bizonyosan szerénységből lett, mert az a legutolsó állás a világon.
Volt már az írói kör titkára, de sokallta magának ezt az állást, lemondott; tudna lenni író is, de csak újságíró akar lenni, mert ez a jelentéktelenebb branche.
Még e minőségben is oda vitte, hogy »Apróságok«-nak írja meg dolgait, melyek többet érnek, mert magvasabbak, mint sok vezércikk.
Ha képviselő lesz, attól lehet tartani, hogy beszédeit csupa merő szerénységből az országházi kapusnak fogja elmondani – pedig az szélső baloldali.
Még meg találja fordítani azt az embert!
Jelenleg a hírlapírók nyugdíjintézete mellett buzgólkodik lelkesen, kapacitál, fárad s igyekszik demonstrálni, hogy eddig csak Magyarországon nincs még ilyen hírlapírói nyugdíjintézet…
Mily ellenmondás! Így nyilatkozni s mindjárt benyitni az országházba.
*
Különben ez még nem bizonyos. Mert több ember, mint ahány oláhfalusi ködmön!
Tisza Kálmánnak az a tulajdonsága, hogy először jöjjenek a gyengék… a java úgyis megél a maga emberségéből.
A pótkerületeket, úgy lehet, Aldzsi, Pepi és Muki kapjak meg, s a két eszes mameluk-palánta – mégis csak azt a másik hírlapírói nyugdíjintézetet fogja gyámolítani.
