I. AZ ELINDULÁS

Full text search

I. AZ ELINDULÁS
Százhúsz író és művész! Mekkora devalvációt lehetne ott csinálni!
Kilenc óra után megteltek a várótermek az osztrák államvaspálya indóházában.
De az érkező komfortábliknak, melyek elé egy-egy pegazus volt fogva, még mindig nem szakadt vége.
A legtarkább úti öltönyök, turista kalapok s új porköpenyek bontakoztak ki a kocsikból.
Igazán nagy gavallérok nálunk – a szabók.
*
Élénk zsongás és nyüzsgés töltötte be a termeket és az udvart, de kivált a »hivatalos asztal«-t, hol Odry és Dolinay szolgáltatták ki a jegyeket, felolvasván sztentori hangon a névsort.
Egy-egy ismerős név is ki-kicsillant olykor…
…Kaas Ivor.
(Tehát mégis lesz egy kitűnőség.)
…Komócsy József.
(Halljuk!) (A Komócsy-névnél ehhez vannak szokva.)
…Verhovay Gyula, Feleki Miklós, Szathmáry Károly, Tóth Béla, Aigner Lajos, Keszler József, Szabó Endre, Szemere Attila, Bercsényi Béla sat.
*
A szép-nem közül ott láttuk Dáni Nándornét, Abafi Lajosnét, Feleki Miklósnét, Illösy Piroskát, Merényi Kamillát, Milassin Vilmosnét, Pesty Frigyesnét, P. Szathmáry Károlynét, Szabó Titusznét, Stern Lujzát, Vettstein Vilmát.
A felföld ritkán látott ennyi virágot.
Milyen élvezet lesz egy sötét barlangban eltévedni.
S most már igazán értjük, miért nem ment el Jókai: nehogy elhomályosítsák.
És nem értjük, miért betegedett meg Pulszky Ferenc, kinek eleme az eltévedés.
Lett is emiatt nagy lehangoltság.
– Ha se Jókai, se Pulszky nem megy – mondogatták –, miről ismernek ránk, hogy írók vagyunk?
– A nem-írókról.
*
A jegyek ki lettek osztva, kettőt csengettek, többnyire négyenkint helyezkedtek el egy-egy kupéban.
Csak Komócsy bátyánk keresett külön ülőhelyet: borús felhő volt homlokán, s kóválygó gondolatokkal telve, a magányt kereste, hogy azokat kedve szerint kis, középszerű és nagy toasztokká, kis, középszerű és nagy búcsúbeszédekké, s végül kis, középszerű és nagy válaszokká idomítsa s elméje fiókjában elhelyezze akként,… hogy annak idején tisztesség és rang szerint elővegye, amelyikre szüksége van.
A malacbanda, mely az udvarra volt felállítva, elkezdte az ő nótáit, s éhes ábrázattal bámulának a barna fiúk a távozók után.
– Az írók mennek, more – szólt keservesen a nagybőgős –, de a mívészek itt maradnak.
Ott is maradtak – s még tán most is húznák, ha a rendezők »ácsi«-t nem kiáltanak.
*
Hollah! Valami nagy dolog fog még történni…
Kiszólítják a kupékból a beszállt utasokat…
– Mi lesz? Mi történik? Miért nem indulunk?
– Nem addig a! Még Felekinek kell előbb beszédet tartani.
– De hátha lemaradunk a vasútról?
– Az mindegy! Annak a beszédnek el kell mondódni, mert azt már betanulta.
– Betanulta?… Feleki? Lehetetlen!
És csakugyan Feleki beszédhez köszörülé torkát.
– Rossz kezdet!… – mondá Verhovay aggodalmasan.
*
A kupékből előjött sokaság mély figyelemmel hallgatta.
Mélyen tisztelt írók és művészek! – kezdé.
– Ez nem nekünk szól! – mondák és visszarohantak a kupékba.
Nem maradt ott senki.
Az egész beszédet nekem (Scarronnak) mondá el Feleki úr, óva és figyelmeztetve, hogy az utazás alatt a rendezőknek engedelmeskedjenek. (Bercsényi kihajolva a kupéből: Kérem vissza a tíz forintomat!)
Mondott még tán egyebet is Feleki úr – de minthogy a hiteles szövegre nem emlékszem, mert a felhangzó harmadik fütty is elvett belőle nehány szót, csonkán nem merem közleni.
Hadd maradjon valami kisütni való az irodalmi történetbúvároknak is abból, amit még Szana Tamás meghagy nekik.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi