IV. MEZEI ERNŐ

Full text search

IV. MEZEI ERNŐ
A legpechesebb képviselőjelölt. Már harmadszor vagy negyedszer próbálja…
Valószínű, hogy nem lesz meg, – de ha meglesz, akkor bizonyosan fel fogják oszlatni a parlamentet, mielőtt helyét elfoglalhatná.
Vézna, beteges emberke, igénytelen külső, de poétikus lélek. Rossz szónok, középszerű politikus, de jó író. Hangulatteljesen ír s elegikusan. Formaszépsége s gyönyörű nyelvezete tollát becsessé tették a zsurnalisztika és irodalom terén.
Hanem a választók mit sem tudnak erről, – s az alak nem imponál nekik. Ez az ő szerencsétlensége.
Mikor 1878-ban Mezőberényben volt fölléptetve, Kossuth Lajos ezeket írta róla az ottani függetlenségi főembereknek:
»Én Mezei Ernő urat mind elv s politikai irány, mind jellem, mind hazafiság mind tudomány és képesség tekintetében ama férfiak közé számítom, kikre árva hazánknak e nehéz időkben annyival nagyobb szüksége van, minél bizonyosabb, hogy az álláspont, melyet a jövő országgyűlés elfoglaland, jóformán hazánk jövendője fölött fog határozni.«
»Én meg vagyok győződve, hogy Mezei Ernő úr azok közé tartozik, kik a válságos idők igényeinek magaslatán állanak s kiknél az értelmi tehetség a körülmények súlya által nagyon megkívánt férfias bátorsággal, önzetlen hazafisággal és rendíthetlen jellemszilárdsággal van kapcsolatban.«
Még a Kossuth ajánló levele sem volt elég. A malőr ül a feje fölött, mint ahogy Horác lovagjának nyergében a sötét gond.
Egyben hasonlít Csernátonyhoz: roppant lassan dolgozik. Egyben elüt Csernátonytól: nagyon szelíd ember.
Munkálkodásának székhelye az »Egyetértés« szerkesztősége, hol vajudások között lesznek meg szép vezércikkei. Más ember írja, ő szüli őket.
S e vajudások között annyira elmerül tárgyába, hogy se lát, se hall, se érez, csak az egyik lábával dobog a padlón izgatottan, mialatt ír.
Csávolszky tudván, milyen szórakozott ember, azt a tréfát követte el vele egy ízben, hogy a lábát odakötötte az íróasztalához.
Nem vette észre. Nyugtalanul fészkelődött helyén, rágta a tollát, néha a lábát is igyekezett egész öntudatlanul kiszabadítani, – de csak nem tudott írni egyetlen szót sem, s kínosan panaszkodott a redakció tagjainak, hogy valami baja van.
– Hát, hogyne volna! Az a bajod, hogy nem doboghatsz a lábaddal!
– Már hogyne doboghatnék?… Vagy úgy! Ejnye, hát mikor és ki merte az én lábamat idekötni?
Okos emberek a versírással kezdik s a vezércikken végzik. Ő megfordítva cselekedte – de azért mégis okos ember.
Ő most kezd lírai verseket írni.
Mondják, hogy szerelmes.
Hiszen abban a korban, amelyben ő van, minden ember szerelmes, de önmagába.
Mezei Ernőre azt fogják rá, hogy másba szerelmes.
Hát mégse volna okos ember?
Az »Egyetértés«-nél »ambulans munkatárs«-nak hívják, mert mint a vándorló macska, néha szó nélkül otthagyja a redakciót s bolyong hetekig, kalandoz a vidéken – míg újra visszatér az Egyetértés tűzhelyéhez.
Amit Verhovay hivatásból tesz, ő ugyanazt cselekszi ösztönből.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi