ZALAI JELÖLTSÉGEM

Full text search

ZALAI JELÖLTSÉGEM
Apróságok
Mi legszebb Zala vármegyében? – kérdezték egyszer állítólag Deák Ferencet, mire az röviden felelte: »Somogy vármegye.«
Aminthogy igaz is, mert Zalából, ha dombosabb helyére lép valaki, szépen odalátszik a regényes Somogy, a Kisfaludyak hazája.
No, hanem azért Zala megyének lenni sem bolondság, – nemcsak azért, mert Deákot nevelte, de mert a híres göcsejiek is ott laknak.
Aztán ilyenkor minden vidék szép, mikor még a szénáspajtákról is a nemzeti trikolór libeg-lobog kevélyen.
Harmadikán kaptam a sürgönyt.
»Jeles hazafi! – így szól – örömmel tudatjuk önnel mai értekezletünkből, hogy egy törpe töredék önt jelölte. Megválasztása több mint bizonyos. Jöjjön le minél előbb!«
Gyanús volt előttem a sürgöny, mint ahogy gyanús minden választási sürgöny a világon. Dacára annak, hogy jeles hazafi vagyok, megvan az a szokásom, hogy gondolkozni is szoktam, – minélfogva félni kezdtem a fiaskótól, s elhatároztam, hogy mint Endrődy Sándor Kolozsvárra, én is inkognitó utazom Zalamegyébe.
Ott majd kipuhatolván a közhangulatot, ha van sikerre kilátás, – magammal viszem a pörge kalapomat is és a mentét, s alkalmas pillanatban előlépek.
Monostorra érve, szóba eredtem itt-ott a választókkal. Legelőször is a régi tapolcai képviselőről kívántam magamnak információkat szerezni.
– Ugyan mondják meg nekem kigyelmetek, miféle ember az a Kerkápolyi?
A bíró-gazda volt a kolompos, megráncigálta gondolkozva a lajbija hátulját, azután összeráncolta a homlokát, mialatt végiggondolta Kerkápolyi összes működését s így szólt:
– Nincs abban, uram, annyi ész sem, mint a bikkfában.
No, szegény Kerkápolyi, te ugyan meg vagy bírálva. A nép szava az isten szava, – íme a legfelsőbb fórum ítélete.
– Aztán, kit szeretnek kentek a legjobban? – puhatolóztam odább.
– Hát a Gyulát – mondá az öreg paraszt, s a többiek fejükkel bólingattak.
– Miféle Gyulát?
– Hát a mi Gyulánkat. A Verhovay Gyulát.
– Olyan okos ember az?
– Jaj, uram, nagy ember az!… nem volt olyan Kossuth óta, vagy tán még Kossuth sem volt olyan okos. Itt, éppen ezen a szent helyen mondta ezelőtt három évvel, – sohasem felejtem el, míg élek – még az unokáimnak is rneghagyom. Még ma is, mintha hallanám azokat az arany szavait…
– Mit is mondott csak?
– Azt mondta biz az, uram: törvényt kellene hozni arra, hogy ennek a Kerkay Pólinak még a maradékai se kapjanak hivatalt.
– Egyebet nem mondott?
– Micsoda? Még egyebet is mondjon? Benne van ebben a világon minden.
Amerre mentem, sehol sem hallottam a saját nevemet, végre megkísértettem előhozni egy lakodalmon, ahol a népelem intelligensebb része vett részt, még mesteremberek is.
– Hát a K. Miklós jelöltsége hogyan áll? – kérdém bizonyos félénkséggel, mint minden ember, ha a saját nevét odadobja a harapós kutyának, amint én szeretem nevezni a közvéleményt, persze nem a nyilvános szónoklataimban.
– Ki légyen az a K. Miklós?
Felhoztam magam mellett a legjobb argumentumot.
– Egy jóravaló fiatalember. Szlávynak különben rokona.
– Tyű, Szlávy! Ki ne mondja az úr azt a nevet itt a környékünkön, mert mindjárt agyonütik! Be ne jöjjön ide az a fiatalember, mert vasvillára szúrják, aki Szlávyval hetedíziglen rokon.
– De hát mért haragusznak úgy Szlávyra?
– Hagyja el, uram, bebiztosított az nekünk úgy, hogy a maradékaink is megsiratják.
…Sokáig törtem a fejem, honnan e gyűlölség, mikor Szlávy sohase járt e környéken, s innen nem volt képviselő; végre rájöttem véletlenül, látva, hogy némely házakon ott csillog a »Szlávia« biztosító társaság táblácskája.
Arra a Szláviára, – illetőleg e miatt a Szlávia miatt lett szörnyen népszerűtlen a Szlávy neve.
Most már restellem, hogy mindenütt kiadtam magamat rokonának, – s bukásom »több mint bizonyos«.
Egy képviselő jelölt.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi