AZ UTOLSÓ SZÁM

Full text search

AZ UTOLSÓ SZÁM
– Karcolat –
Azt írhatnám, hogy az utolsó nap, de hiszen mindenkinek megvan az a joga, hogy a saját szempontjából tekintse a világot, s azért írtam: az utolsó szám.
Az idő szárnyának még egy csattanása, s itt van az elseje; azaz hogy az elsejénél is több:... itt van az új esztendő.
Igaz, hogy az új esztendőnek is nagyban növeli a nevezetességét az a körülmény, hogy a hónap elsejével kezdődik, – de nekünk még tán a hónap elsejénél is több.
Az utolsó nap érzékenyebb, szomorúbb... mint akármelyik.
*
Az emberiség ritkán jegyez elmúló évet rögtön az elmúlása után oda, ahol a boldog éveit tartja fölírva.
Mert az esztendők is olyanok, mint a tudósok, meg kell kopaszodniok előbb, s csak azután jutnak be az akadémiába.
A rossz időt is jóvá teszi – a rosszabb!
Ki tudja hát: micsoda fényes év lesz még ebből az 1881-ik esztendőből; nem kell vele fumigative bánni!
*
Aztán nagyon relativ dolog az, melyik a jó év, melyik a rossz.
Az öregemberek már az én gyerekkoromban mondogatták, hogy: »No, valaha még a só is sósabb volt!«
Én pedig most mondogatom azokra az évekre, amiket ők megpanaszoltak, hogy: »hej, akkor volt még jó világ: szebb színe volt még akkor a rózsának is!«
Nem igaz! Az évek majdnem egyformák. Csak mi leszünk örökké fáradtabbak és mérgesebbek.
Sőt egynémelyikünk még öregszik is.
*
A haldokló esztendő harapós volt egy kicsit. Háborút ugyan nem hozott és csak potyára ijesztgetett a nyáron az üstököscsillaggal.
De elég olyan sebet ütött, amiért nevezetes lesz a következő kollégái előtt nagyon sokáig.
A muszka cár meggyilkolását említsem-e, vagy a derék amerikai elnökét?
A bécsi szerencsétlenség pedig egyike a legnagyobb világkatasztrófáknak, borzalmasságban mindeneket felülmúló.
Hát ez bizony elég szerencsétlen esztendő volt.
Nem is igen sokat törődnénk az elmúlásával, ha ő ránk, hírlapírókra nézve nem lenne több, mint a közönséges embereknek.
*
A közönséges emberek mindössze felakasztják a szögre, ha elfogyott a régi, az új kalendáriumot – s ezzel folyik ismét minden a régi kerékvágásban.
De mi kiadjuk az utolsó számot. Mi ma utoljára megyünk el ez évben kedves ismerőseinkhez, ma az »utolsó vizit«.
Szívesen látott vendégek voltunk eddig, meginvitált minket a család újévig minden napra a reggelihez. Meg is jelentünk pontosan. Elfecsegtük ami történt.
De ma... ma utoljára megyünk. Éspedig szorongva, mert azt a szót várjuk újra a kedves házigazdától vagy a háziasszonytól, hogy: »Legyen megint szerencsénk, kedves “Pesti Hirlap” barátom!«
Azért hát, tisztelt olvasóink, szomorúan búcsúzunk el önöktől ma, hogy holnap reggel megint összemosolyoghassunk – a reggelinél.
Isten önökkel! Tőlünk ugyan nem látnak egy betűt sem az idén!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi