A PÁRTOK

Full text search

A PÁRTOK
Sokat találgattam gyerekkoromban azt a találós mesét: Mi az? Egy apának van tizenkét fia, minden fiának harminc fia s ezeknek a fiúknak fele fehér, fele fekete?
Csak nagy sokára jöttem rá, hogy az esztendő ez, a maga tizenkét hónapjával s minden hónap a harminc napjával, melyeknek fele fehér (nappal), fele fekete (éjjel)…
Akkor nekem adták föl ezt a találós mesét, most én adok föl önöknek egyet: Mi az? Egy apának van három fia, az egyik viszi a gazdaságot, az a legöregebbik, a legkisebbik az egy szilaj furkó, aki mindent másképp akarna, akinek semmi sem tetszik, nincs megelégedve a bátyjával, ha bőkezű, azt mondja rá, hogy préda, ha szűkmarkú, azt mondja, hogy fösvény, – aminthogy vész is a jószág a kezei közt. A középső fiú higgadt s nem helyesli sem a bátyja dolgát, de sem az öccse észjárását, hanem az arany középszerűség útját dicsőíti, nem barátja az ugrásnak, hanem a lassú átmenetnek.
Hát ez az én egyszerű találós mesém: a pártok. Nincsen e mesében semmi humor és semmi frappáns, de egy nagy igazság, az t. i. hogy a pártok egy apának a fiai, tehát testvérek, hogy mindeniknek gondja a gazdaság fönntartására irányul, azért hát nem szabad elítélni egyiknek törekvéseit sem, mert a törekvések közösek. Csak az az egyetlen kérdés, ki vegye át a birtok kezelését a legöregebb fiú után, aki rosszul gazdálkodik?
A higgadt ész és a természeti jog is arra utal, hogy a középső fiú próbálkozzék most már, hátha ő jobban csinálja…
És mégis Magyarországon bizonyos éles ellentét van a pártok között, s ehhez az »éles ellentéthez« semmi köze az elvkülönbségnek, vagy legalább nagyon kevés; a gyűlölet, a harag és keserűség annak az alkatrészei. A piszkolódás, gyanúsítás tüzes vasával bélyegezik egymást a testvérek, ahelyett hogy kapacitáló szóra hallgatnának, s önérzetesen haladva egymás mellett egymással szemben, bizonyos nimbuszt kölcsönöznének az elveknek, amiket zászlójukra írtak.
Hanem így csak fogy a nimbusz – s leszedték, már mikor a magoké elkopott, az elvekről a hímport. Rongyos ruhában jár az eszme, s kik tündökölni látták egykor, ma már rá sem ösmernek, hidegen hagyja őket lankadt szárnyának csattanása.
A magyar politikai pártok is olyanok, mint a napok: egyik kurtább, mint a másik, mindeniknek fele fehér, fele fekete, s ha egyik sír, a másik nevet. De a napok összefüggő láncai az időnek és senki se kívánja, hogy egyik vagy másik nap ne virradjon meg, s ne teljesítse rendeltetését, mert az a természeti szükség.
Az alkotmányosságban is ilyen természetes átmeneti hidak a pártok a fejlődésben, s ebből a szempontból, ha tehetjük, bizonyára senki sem fogja helyeselni azon üzelmeket, amik a kerületekben napirenden vannak, hol először beszennyezik lelketlen kortesek és jelöltek a személyeket (de ehhez semmi közünk), hanem beszennyezik az elveket, s ezáltal közönyössé teszik a népet az alkotmányos élet iránt.
E szomorú közöny máris látszik. Sohasem volt ilyen erőltetett választási mozgalom, mint most, s biztos szimptómákat látunk arra nézve az eseményekből, hogy nehány év múlva az alkotmányos élet útján visszatérünk a kezdet kezdetéhez: a személyekhez.
A higgadtabb lakosságú kerületekben máris nem pártok szerint csoportosulnak a választók, hanem személyek köré tömörülnek. Többi közt példa erre Szeged is.
Az elvek tönkre vannak téve, hit azokban már nincs, hanem a személyek között még mindég akad valaki, aki még nincsen lejárva. Az elvekhez már nem fűződik rokonszenv, mind a három zászló össze van tépve, sárral behányva, de tiszta kabátú ember még akad, ehhez tapad tehát a bizalom.
Hát helytelen ez? – fogják önök kérdeni. Hát hiszen ha csupa jellemes, becsületes embert válogatunk össze a kerületekből a parlamentbe, az lesz még csak az igazi országgyűlés, és azt sem fog lehetni ellene fölhozni, hogy nem kinyomata a közvéleménynek.
– Igenis helytelen! – lesz mindenkor a válasz –, mert ez esetben a parlamentális élet nem fejlődhetik; a parlamentális élet kerekei az elvek és az eszmék, s ha ezek nem jönnek mozgásba, nem lehet haladás. Egy stagnáció áll be, vagyis egy forgás, – mely úgy kizárja a haladást, mint amaz.
Szilágyi Dezső, ki Urváry Lajost elkísérte a kerületébe, egy toasztban ekképp jellemezte a Zala megyeiek előtt a pártokat:
A kormánypárt olyan, mint egy vénasszony, mely idő előtt öregíti meg az embert s kiszívja életerejét.
A szélső baloldalt teljesen jellemezi – úgymond Szilágyi meglehetős szellemesen – a költő:
 
“Zúg az éji bogár s neki megy a falnak.
Nagyot koppan előbb, azután elhallgat”.
 
Az egyesült ellenzéket egy szép leánynak tartja, ki epedve várja az időt, hogy kedvesét, a hazát boldogíthassa.
Ez is találó hasonlat, de a legtalálóbb az »epedve« szó.
Hanem még az államférfiaknál is jobban jellemezte a pártokat tegnap két borozó paraszt, aki a Szikszay udvarára betévedt.
– Tudja kend, János bátya…
– Hallom, Pista öcsém.
– Ha az ember lovat vesz a vásáron, akkor talál olyat is, akinek sem apját, sem anyját nem ösmeri. Igaz, hogy kevés abrakkal jár, meg hogy szép is, aztán meg fürge is. De hátha rúgós, harapós?
– Aha, értem már.
– De csak hallgasd még tovább. Aztán talál egy másik lovat, akinek apját-anyját ösmeri, tudja, hogy sok abrakkal jár, egy kicsit lusta is, sovány is, – de tudja felőle azt is, hogy nem rúgós.
– Hát aztán?
– Hát aztán, hogy okos ember az ilyet választja. Egy szónak is száz a vége, János bácsi, én bizony a kormány mellett szavazok.
– De iszen nem úgy van az, öcsém. Nem helyeslem a mondást, mert a gyengébbik ló nagyon sok abrakot eszik, nem dolgozik eleget, vén is egy kicsit. Ha nehéz munkája akad, beledöglik, és akkor az abrak is odavan, meg a ló is: csak éppen hogy a bőrét akaszthatom a padlásra. Nekem ugyan remonda nem kell a házamba. Én a baloldalra szavazok.
A fiatalabbik paraszt megvakarta egy kicsit a fülei tövét, hümmögött közbe – s akadozva hebegte.
– Igaz, de hát a paskum, * amit a gróf ígért voksért.
*Legelő. [M. K.]
– A paskum? Az már más. Ha az embernek legelője van, azon az öreg ló is elfér.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi