EGYÜD ISTVÁN

Full text search

EGYÜD ISTVÁN
Együd, a derék Együd István, a Népszínház egyik legkülönb tagja, ki már régóta betegeskedett, s mint egy árnyék járkált köztünk, ma meghalt Vácon menthetlen mellbajban.
Együd Szentendrére való születés. Szülei egyszerű református parasztok voltak, akik azonban nagy fáradsággal bár, tanítatták fiokat, s mint rendesen szokás, papot akartak belőle faragni.
Úgy is volt, papnak készült Pista, de nem valami nagy kedvvel; benne volt már a vériben az »ördög«, mint ahogy anyja nevezte a színészet iránti hajlamokat. Egy napon otthagyta a teológiát, s fölcsapott Molnárhoz Budára.
Molnár akkor in floribus volt a »Hazafiság a Nemzetiségnek« jelszó alatt. Együd különben később is vele ment Debrecenbe, de nevesebb színésszé csak akkor lett, midőn a budapesti Népszínház megnyílt, s melyhez szerződtették.
Együd sohase szenvedte azt a vándorszínészi hányattatásokat. Nem volt valami nagy tehetség, de igen rendes, eszes és pontos színész, s a mellett teljesen karakteres, tetőtől talpig derék ember a privát életben. Ez szilárdította meg állását mindenütt, s egyengette el a töviseket pályáján.
A Népszínháznál különösen a »Gáspár apó« szerepében tűnt ki. Ez alakítása megtetszett a publikumnak, s ezentúl úgy szólván művész számba vette Együdöt, amiben nagy segítségére volt példás magaviselete, higgadt, nyugodt modora, szolíd, okos világnézete. A népszínházi darabokat bíráló bizottságnak ő volt egyik tagja, s a művészek és írók társaságának sok éven át buzgó pénztárnoka.
Mintegy két évvel ezelőtt elkezdett betegeskedni. Mindig sápadtabb, soványabb, összeesettebb lett. Igen gyakran kellett őriznie az ágyat is. A lapokban gyakran olvastuk, hogy már felüdült, de még gyakrabban azt, hogy a szerepeit ez vagy az adja, mert ő beteg.
Végre megvált a színháztól »ideiglenesen«.
Pihenni ment Vácra »egy időre«. Mert aki igaz színész, aki olyan lelkesedéssel, olyan rajongással viseltetik a lámpák világa iránt, mint ő, az nem válhat meg végleg a színpadtól csak úgy, amint ő tette, hogy meghal.
A közelmúltban sok csapás érte, s bizonyosan sietette halálát. Fia, neje, anyja halt meg rövid időközökben. Maradt azonban két árvája, akikért érdemes lett volna, s sok szerepe, amelyekkel kapcsolatban neve évekig fog még élni.
Halála általános részvétet keltett. A fővárosból is sokan utaznak holnap temetésére… Megszólalnak a váci harangok: bim-bam, bim-bam! – S a derék Gáspár apót sohase látjuk többé. Ez lesz az utolsó jelenete.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi