APRÓSÁGOK A MAI ÜLÉSBŐL

Full text search

APRÓSÁGOK A MAI ÜLÉSBŐL
[okt. 11.]
Nem minden végződik oly szépen, ahogy kezdődött.
A parlament elhatározta, hogy koszorút tesz a nemzet nagy költőjének, Petőfinek a szobrára.
Ez hát neki a legnagyobb elégtétel.
S lelkes volt minden ember arca, amikor ezt kimondták. A fényes szellem mintha megjelent volna a teremben. Mintha suhogását hallanók.
Csend lett egy percig. Mindenki érezte, hogy hol van…
Hanem el is felejtette azután mindenki…
*
Ónody kitűnő piros színben volt. Attól a sok kotlettől, amit azóta megevett, amióta el volt tűnve.
Istóczy sápadt kissé és izgatott – mint ahogy a vezérek szoktak háború idején.
Sok mindenféle tapasztalással vannak tele – a külföldről.
Istóczy egy képet is hozott magával, melyet kedvteléssel s az amatőr szenvedélyességével mutatott a szörnyülköző honatyáknak.
Egy lány van lepingálva rajta élénk szemekkel, amint hanyatt fekszik, s a sakterek, akik lefogták, nyakát metszik meg, melyből patakban csurog a vér egy rituális edénybe.
– Jó, hogy elhoztad! – mondják neki. – Okos emberek vagytok. Festményekkel csináljátok a hangulatot. Ez egy új parlamenti iskola. Aki ezentúl az adóemelés ellen fog szólani, az ellenzékről, megfestet egy megegzekvált családot s kézről-kézre adja a ház tagjainak. A Rohonczy pedig lefotografíroztatja Szapáryt, könnyezve az üres kassza előtt… A sok beszéd fölösleges lesz… A képek fognak kapacitálni, amelyik tudniillik jobban hat…
– Nem kell viccelni – mondja félharaggal Istóczy –, ez nem tréfadolog… A kép egy híres olajfestmény után van csinálva…
– Micsoda? Hát nem természet után? – kérdé Szalay Imre, naivul. Mert ma mindenki interpellált, beszélni csupán Szalay beszélt.
*
Mikor Tisza beszélt, odalép hozzá a teremőr s valamit súg a fülébe, mire Tisza látszólag elsápadt.
– Szeretném tudni – mondja valaki az írói karzaton –, hogy ugyan mit mondhatott neki?
– Semmi különöset – jegyzé meg ott egy irígy poétánk –, alkalmasint azt kérdezte tőle: prenumerált-e már a Komócsy költeményeire?
*
Maholnap minden képviselőnek lesz már egy »saját külön kérdése« is. Rohonczy Gida még mindig a Hieronymi dolgán nyargalászva interpellált, – végül azonban, midőn fölvette a sablon-kérdést, hogy:
…Mindezeknél fogva, kérdem a miniszterelnök úrtól…
Hátulról súgják:
– Hogy hova lett Solymosi Eszter?
Zavarodottan utána mondja:
– Hogy hova lett… azaz, hogy szándékozik-e, stb.
Ha hirtelen észre nem veszi magát, ővele is megtörtént volna véletlenül az a csoda, ami Péchyvel, hogy viccet mond.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi