ELSZÓRT EMLÉKEK
ELSZÓRT EMLÉKEK
(Karcolat)
Olvastuk, hogy Munkácsy a kis Vadnay Margit kisasszony falegyezőjére, midőn Vadnay Károlynál látogatást tett, néhány zseniális vonással oda karikírozta a saját arcképét.
Hasonló lehet e karikatúra ahhoz, melyet a mai »Üstökös« közöl.
Denique, hogy mégiscsak nagy csodákat élünk meg! Ez az Üstökös is hogy megjavult, mióta a »Hon«-ék ereszének örökös árnyéka alul kikerült s amióta egy kis napfény süti. De iszen mégis derék gyerek ez a Szabó Bandi!
Ha így halad a lapja, még megélhetjük, hogy az utolsók lesznek elsőkké.
De nem is annyira az Üstökösről van itt szó (aki meg akarja olvasni, vegye meg), mint inkább a benne közölt képről, melyet 1874-ben maga Munkácsy Miska pingált bele az írói körben, mikor Szana Tamás eleibe tolta a vendégkönyvet, hogy írja bele a nevét.
– Barátom – mondja Miska szerényen –, az én nevem nem sokat ér aláírva, nem vagyok én Rothschild, hanem ha odapingálok valamit, az mégis többet ér, mintha Rothschild pingálná.
– No, hát rajzolj oda engem – szólt Szana Tamás. Ebből világosan látszik, hogy se Prém, se Zichy Jenő nem voltak jelen, mert akkor ők mondták volna ezt.
Munkácsy ránézett Szanára és élcelődve jegyzé meg:
– Ha én téged ide rajzolnálak, Tomy, hát akkor ez az egyetlen képem nem lenne maradandó, – mert te azt okvetlenül kitépnéd és hazavinnéd, hát én téged inkább ide nem rajzollak, Tomy, hanem hol az a penna… így ni, jobbra egy vonás, keresztbe egy másik, aztán ez a kriksz-kraksz… ahun ni – a saját arcképem.
S oda is volt teremtve azon módon, amint látható – s azóta senki se bámulta meg többé Klićet, aki pedig nagyon kitűnő mester az ilyenekben. Tudjuk, hány százféle változatban repíti le a jó Patay Pista bácsit, néha csupán egyetlen vonással, vagy Csernátonyt csupa háló-szálakból.
De hány meg hány elszórt emlékei lehetnek még Munkácsynak itt-ott, amik most mind kikerülnek a homályból.
Régi ismerősök mohlepte papirosokat találnak meg az ő ákombákomjaival. Ezek is értékesek most.
S ha sokan voltak sokáig, kik nagyságában is gáncsolódva keresték a kicsiséget, ma tán, ha az első abc-é irkája kerülne elő, abból is a nagyság nyomait keresnék.
A művész pályájának is, mint az éremnek két oldala van, az egyiken a korona, a másikon a kereszt.
Boldog, hol a korona fordul felülre s láthatatlanná teszi a keresztet.
