SAJÁT KÜLÖN BLAHÁNÉNK

Full text search

SAJÁT KÜLÖN BLAHÁNÉNK
(Egy elkapatott leány története)
Kétségtelen az, hogy a mi nagy művésznőnknek, ki már több mint tíz éve uralkodik Magyarország fölött, ha nem volna is művésznő, akkor is maradna meg egy óriási titulusa: »A legszebb magyar menyecske« ő lenne.
Egy egész generáció ábrándozott felőle: tizenöt esztendeig dobogtatta a férfiszíveket s ugyanannyi ideig ő adta a mintát, hogy milyennek kell lenni az igazi szépségnek.
Én magam már vagy tíz asszonyt köteleztem le azzal, hogy úgy odavetőleg megjegyzém: »ejnye, de nagyon hasonlít Blahánéhoz!«
De vajon ki is ne akarna hasonlítani őhozzá, a hasonlíthatlanhoz?
Az Ágai remek Bukovay Absentiusa ugyan azt mondja: »Csak az vigasztal engem, hogy Blaháné még az én feleségem is lehet.«
Igaz! Ez vigasztalt mindenkit. Csakhogy nehéz volt ezt kivárni, s mi, akik rajongtunk Blahánéért, de nagy hasztalan, kifáradva a türelemben, egy »saját külön Blahánét« választottunk.
Szép barna lány volt, észvesztő gödröcskékkel az arcán, tüzes szemekkel s éppen olyan kedves grimaszokat és mókákat tudott csinálni, mint az igazi Blaháné. Tagadhatlan, volt valami hasonlatosság köztük, kivált a homlokban és az arc alakjában. De ha nem lett volna is, mi annyira beleéltük magunkat a »saját külön Blaháné« eszméjébe, hogy immár a vége felé az volt az »eredeti Blaháné« – s az igazi volt a másolat.
Mondanom sem kell, hogy a »külön Blaháné« korcsmárosleány a józsefvárosi »Arany paszománt«-nál. Ott sürög-forog a vendégek közt – azaz hogy ott sürgött-forgott egy darabig mindnyájunk örömére, de neki is a fejecskéjébe szállt a nagy tömjénezés s egy napon azt hitte magáról, hogy ő csakugyan Blaháné.
Egy derék becsületes pékmesterrel járt jegyben. Már éppen öt nap múlva lett volna az esküvő. Szerette is a pékmestert – szerette, de csak azelőtt –, mert én istenem, egy Blaháné csak nem mehet egy közönséges pékhez, mikor abból még báróné is lehet?
Visszaküldte neki a jegygyűrűjét. Szülői zsörtölődtek, szidták, miért utasít vissza könnyelműen egy kompetens partit? De iszen beszélhettek már annak!
A saját külön Blahánénak volt egy kis hangja is. Azzal a hanggal fogja ő magát kiküzdeni – gondolta –, s egy szép reggelen eltűnt az atyai házból.
Elszökött Győrbe. Ott valami volkssängerek voltak; beállott azok közé.
Rosszul ment egy ideig a dolga, míg dicsőségre dolgozott, de hogy aztán ő is megösmerte ennek a mesterségnek az árnyékát, helyzete javult.
Hanem hát ez a javulás nem tartott sokáig. Az ő szépsége nem olyan volt, mint az igazi Blahánéé; nem hozott rá fényt, dicsőséget; az ő szépségét rossz kedvükben ajándékozták az istenek, csak veszedelmére volt.
Az egyik népénekesnő férje csakhamar beleszeretett. A népénekesnő féltékeny volt az őrültségig. S paprikát hintett a szép Malvin szeme közé. Az egyik szemevilágát elveszté.
Megtörve, koldussá téve jött a hazai hajlékba, s a vendégek, akik őt mint saját külön Blahánéjukat bámulták, most szánakozva nézik az »Arany paszománt«-nál azt a szerencsétlen, eléktelenített arcú, félszemű teremtést – kinek egész életét tette tönkre a kelleténél nagyobb cím, amit mi tréfából adtunk neki.
A saját külön Blaháné azonban még most is dicsekszik vele s rút arcát mosoly önti el, amikor felemlegeti, hogy ezelőtt két évvel Blahánéhoz hasonlított.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi