ARANY A RAVATALON

Full text search

ARANY A RAVATALON
Mesékben olvasható: hogy a vándor megy, mendegél s egyszer csak megérkezik egy fekete városba, ahol gyász-posztóval van minden bevonva. Csendes a város, mintha ki volna halva, léptei visszhangot keltve kísértetiesen kopognak a kövezeten…
A vándor rendesen megkérdi a mesékben: mi az oka, hogy a város gyászba van borítva?
Az az oka, mert az öreg királyt elnyelte egy hétfejű sárkány.
Ide is gyászra jön, aki megérkezik; de egy kicsit megfordítva van a sorja.
Itt a fekete várost is elnyelte egy hétfejű sárkány: az apátia.
Hát ez a magyar főváros? Hát látszik ezen, hogy a nemzet legnagyobb alakja a ravatalon fekszik?
Alig mutatja egy-két külsőség. Még a középületeken sincs mindenütt gyász-jelvény. Ez volna a nemzetnek szíve?
Ej, lehetetlen, hogy ilyen szíve legyen!
Nem a hatóságot értjük itt. A hatóság megtette kötelességét, pedig eddig mindig ez cammogott nehézkesen a polgárok mögött. A király sietett kifejezni részvétét a családnak. Az Arany-szobor terve is megindult. De hol vannak a polgárok?
Messze kelettől nyugotig – hol csak magyarok laknak, már átnyilallott a szomorú hír a szívekben.
S ha vándorok eljönnek ide messziről, hogy föld anyjához elkísérjék a halottat – nem látják meg a fekete várost sehol sem.
Kérdezni fogják: hova lett az a város? Azoknak ugyan mit feleljünk?
Képzeljétek magatok elé Párizst – amikor Hugo Viktor halva fekszik.
Hiszen ti csak igénytelen polgárok vagytok – fogtok mentegetőzni, – szegény kereskedők, kik az arany után szaladtok és rá nem értek Aranyt siratni. Vagy pedig következőképp szóltok: »a gyász szíveinkben van, lobogóra nem telik.«
Igen, de hát a gazdagok, akiknek a dekorumra, külső tisztelet kifejezésére is tekinteni kell, s áldozni mindenütt, elöljárni mindenben?
Éreznie, látnia kell, és sehol sem szabad megszabadulnia senkinek, aki utcáinkon jár, attól a tudattól, hogy milyen fájdalom van a szíveinkben s hogy miképp becsüli meg ez az ország a nagy embereit.
Gyászlobogókat kell kitűzni a magánházakra is, mindenüvé, ahova lehet; fekete posztóval sötét színekkel kell díszíteni a kirakatokat, mint ahogy akkor volt, mikor Deák Ferenc feküdt halva.
Ne zavarjon az meg senkit, hogy a Nemzeti Kaszinón sincs fekete zászló, hol pedig a nemzet főurainak gyászát jelezné s ahova kitűzik akkor is, ha Kricsi, Flicsi agár- és kártyamesterek halnak meg. Ne zavarjon az meg senkit; a Nemzeti Kaszinó nem ma választja először magát külön a nemzettől.
Egy tenger fekszik köztünk és őköztük. S ez a tenger az ő mulasztásaik. Nem valami nehéz azt elképzelni, hogyha egy tenger egyszer ki találna csordulni…
De ne tegyünk most szemrehányást senkinek. Lehetetlen, hogy legyen valaki, aki Aranyt ne gyászolná – ha van benne egy csöpp magyarság. A mulasztások nem szándékosak. Holnap kint lesznek a zászlók minden házon s egy év múlva együtt lesz a nagy költő szobra is.
...................
Általános a közönség közt az aggodalom amiatt, hogy a temetést nagyon korán, már holnapra rendezik, s a vidéki városoknak és a törvényhatóságoknak nem lesz idejük nemcsak küldöttségeket meneszteni útnak, hanem még koszorúkat sem rendelni, a temetés idejéről a legközelebbi vidékeken is csak a hozzájuk holnap reggel érkező lapokból értesülhetvén.
Hihetőleg a család rendelkezéséből történik így, mely talán azt óhajtja, hogy a nagy költő temetése olyan igénytelen, olyan egyszerű legyen, mint aminő az élete volt: semmi zaj, semmi fény, semmi pompa.
De az a pompa mégis kívánatos, nem a halott, de az élők miatt, kiket nagy erényekre buzdíthatnak a nagy erényeknek hozott közhódolat csillogó jelvényei.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi