A SZEGEDI SZÍNHÁZ MEGNYITÁSA

Full text search

A SZEGEDI SZÍNHÁZ MEGNYITÁSA
Mit szóljak a mai estéről? Úgy tetszett nekem, hogy az »Utolsó szerelem« egy jelenkorban játszó darab; királyunk fiatalsága idejéről. Maga Nagy Lajos őfelsége ott ül kíséretével a tágas díszpáholyban; a gonosz csont, Laczkfy vajda is bizonyosan ott lesz valahol az országzászlósok között. Csak Drugeth Máriát nem találom sehol.
Egy középkori látvány élvezetét nyújtotta a mai est. Menték, kalpagok, kócsag- és sastollak mindenütt. Igen, a Nagy Lajos udvara ez, úgy hétköznapon. Az illúzió egészen teljes, csak éppen a nevek után nem kell kérdezősködnünk.
A színház sokban emlékeztet díszítésével a budapesti népszínházra, de az elrendezés célszerűbb. A nagy csillár vakító fényt szór szét az ünnepi arcokra. A közönségnek csak az a baja, hogy nincs közötte elegendő hölgy. Virágtalan mező! Marcona arcú városi atyák ülik el jobbadán a helyeket, olyanok, kik még nem láttak soha királyt és színi előadást.
A rózsabimbók legalább ott voltak egy csomóban a Szabados »Prológ«-ja alatt a színpadon, hanem a szegedi rózsákból sokakat kellett nélkülözni. Pedig a »menyecske ábrázatok« talán jobban érdekelték volna a főfő dignitáriusokat és különféle rendű és rangú vendégeket, lévén azok már többnyire túl a »versírás korszakán«.
A földszinten csupa férfiak ültek: a földszinti páholyokban az előkelő küldöttségek, köztük a Kisfaludy Társaság; az Akadémia az első emeleti legnagyobb páholyt kapta.
A Csanád megyei küldöttség volt a legérdekesebb, mert a király a kihallgatáson alkalmasint nagyon megkeserítette őket, így szólván:
Üdvözlöm önöket székhelyükön.
*
De kezdjük a nevezetes színházi est történetét elejéről.
A király pont fél nyolckor jelent meg nagy éljenriadás közt Tisza Lajossal, ki balján foglalt helyet, a jobboldali helyet a miniszterelnöknek hagyván, ki legott átjött a szomszéd páholyból, s a két Tisza egész végig ott maradt mellette. Őfelsége érdeklődve nézegette a terem díszítéseit. Élénken kérdezősködött minden iránt a kir. biztostól.
A prológnak a királyra vonatkozó célzatait több ízben szakítá meg viharos éljen, amikor is egyszerre felugrálnak a rendek, a karok, csatok csörömpöltek, s mennydörögve hangzott a moriamur… vagyis csak az éljen.
A Prolog egy szívből átérzett költői mű, méltó az ünnepélyes alkalomhoz.
A király szobrát megkoszorúzó fehér ruhába öltözött hajadonok leírhatlan hatást tettek, s maga őfelsége is láthatólag meg volt hatva, sietve vivén szemeihez a látcsövet, hogy könnyhullatása ne látszassék…
Jó kis dolog volt, habár tán fölösleges is a Pósa költeménye.
Utána Dóczi darabja jött. Csak az első felvonást látva, nem szólhatunk a műről, de gyönyörű versezete, melyet nagyon is csilingeltettek a kissé gyenge színészek, pompásan mulattatta a közönséget. Mikor a király eltávozott, így szólt az előcsarnokban álló színigazgatóhoz: »Nagyon jó volt!« Hanem egy gyenge előadást talán még királyi szóval sem lehet jóvátenni.
*
Az eső egész nap permetezett, a fogatok nagy keresletnek örvendenek. (Jobb most itt kocsisnak lenni, mint úrnak.) Az előadás után eleven képet nyújtott a zsibongás, a hazaérkezés prózája a sok poézis után.
Szeged nemcsak szebb lett, mint volt, hanem okosabb is. Nagy tapintattal van rendezve minden, s az úgyszólván udvari ceremóniák oly diszkrét alakban folynak le, mintha örökké abban gyakorolta volna magát a cívis város, hogy királyi vendégei legyenek. Íróink jól érezik magukat, szívesen látják őket. Jókait és Falkot ma a bevonuláskor mindenütt éljenezte a közönség.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi