I. Egymillió palack

Full text search

I. Egymillió palack
Hogy mi az az egymillió palack?
Majd elmondom mindjárt, mert ezzel kezdem meg, lévén éppen a szezonja.
Igenis nyájas olvasó, úgy állnak a dolgok, hogy nekünk is még, akik már kiöregedtünk abból, hogy minden szoknyasuhogás megcsiklandozza idegeinket, nekünk öregebbeknek is megmaradt a nyári időre két ideálunk: Luhi Margit és Mohai Ágnes.
Mert a savanyúvíz ma már éppen olyan kiegészítő része az emberi életnek, mint a mindennapi kenyér. Enélkül nincs tökéletes igazság a borban.
Hát az Ágnes forrás is Fejér megye nevezetessége. Ott fedezték fel egyik kis faluban Mohán; Kempelen birtokos tulajdona.
Megvolt már régen, itták is a kedves savanyúsága miatt, úgy otthon az eresz alatt, erős kánikulai napokban. A szomszédok, vendégek még ki is dicsérték udvariasságból, vagy lehet igazán is, hogy jó víz, derék víz, nagy kár érte, hanem azért senki se álmodott róla, hogy valamikor még országos hírű lesz, s úgy megfizetik, mintha színbor lenne. Bolondság az ilyen még álmadozásnak is!
Maga a tulajdonos még kevesebbet adott a forrására, mint az idegenek, de mint a jó poéta mindig a hasznavehetetlen dolgait dicséri, ő is azt a forrást választotta gyakran társalgási témának.
S egyszer – alig két-három éve annak – egy nagyobb társaságban addig járt a kútra, míg elbicsaklott a nyelve.
– Azt mondom én – így szólt –, ha én azt a kutat megnyitnám, de persze nem nyitom meg, mert ki vesződnék az ilyesmivel, de ha megnyitnám, elfogyna belőle… de komolyan mondom, hogy elfogyna vagy…
– Ugyan mennyi? – kérdé gúnyosan B. uram, a házigazda egy régi versenyzője, aki különben nagy gentleman hírében áll.
– Hogy mennyi? Hát úgy, mennyi is? Hát körülbelül egymillió palack!
De már erre dühbe jött B. uram és azt mondta: »nincs helyes eszed«.
– Neked nincs.
– No, hát tudod mit – vágott közbe B. elvörösödve. – Engem még sohasem hazudtolt meg senki. Én most ünnepélyes fogadást teszek a társaság előtt, hogy huszonöt botot vágatok magamra nyilvánosan, ha a te vizedből valaha egymillió palackot fogyaszt el a közönség.
– Áll! – mondá Kempelen. – Megmutatom. Meg fogom nyitni a forrást.
S meg is nyitotta. Eleinte gyengén ment.
Alig fogyott el tíz-húszezer palack, hanem amint elkezdte, napról napra emelkedőben volt a fogyasztás. Ágnes nem árult petrezselymet. Lassanként méltó versenytársa lett Margitnak, de hasznot nem hajtott, mert a szállítása bajos, nem esvén vasút mellett, s a tulajdonos nem bírja egyesek akadékoskodása miatt (meglehet, hogy B. is közre játszik ebben) kisajátítani a szükséges területeket, hogy maga rakhasson le síneket a vasúti lineáig. Aztán a vizet is igen olcsón adja, helyben csak hat krajcár egy palack. Csodálatos, hogy hol növekedik meg az ára útközben annyira, míg a Holzwarthig jut?
Hanem az idén már rohamos lendületet vett.
Még csak június elején vagyunk, s már a hétszázezredik palackot csomagolták be.
B. uram meg van szeppenve.
S ti jámbor kvaterkázók, az ország valamennyi hoteljében és kurtakorcsmájában, gondoljátok meg, hogy valahányszor egy kortyot lenyeltek a Mohaiból, mindig közelebb viszitek B. uramat a szörnyűséges veszedelembe.
Morál ebből az, hogy nem jó a savanyúvízzel tréfálni.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi