A T. HÁZBÓL [ápr. 7. ]
A T. HÁZBÓL [ápr. 7. ]
Van hát végre egy könyv, mely iránt melegen érdeklődik a közönség.
Lehetséges ez? Igenis, lehetséges, mert ez a könyv most olyan, mint a pisztolycső kendővégrül, okvetlenül meglő valakit.
Ez a könyv pedig a Gury erkölcstana.
Vén kéjenc, öreg Gury, hitted volna-e valaha, mikor bolondos erkölcstanodat megírtad, mely szerint a »Fekete hajó« is szent passiójáték lenne, hitted volna-e valaha, hogy ez a könyv lőni fog, s hogy vagy Éles Henriket, vagy főtisztelendő Rostaházy uramat teríti a küzdhomokra?
A »karcolások konzorciuma« gúnyos mosollyal fogadja az újmódi párbajt, melyhez olyan szekundánsokat keresnek, mint aminő Hegedüs László és Brezovay tanár.
A folyosókon mindamellett hol az egyiket, hol a másikat veszik elő a heccmeiszterek, nehogy el találjon aludni az új botrány. Isten ments! Nincs már semmi hetek óta. Olyan becses ez, mint az egyetlen uszkáló zsírfolt a sovány levesben!
– Ez a legelső modern párbaj – jegyzi meg bölcsen Madarász Jenő, ki most lábadt fel hetekig tartó betegségéből, melybe Komjáthynak egy zajos vacsorája döntötte, mert amilyen ártatlanok a pisztolyai, éppen olyan veszedelmesek a vacsorái.
– Na, tudjátok – szól Wahrmann Mór fumigatíve –, nem lehet őket csodálni, mind a kettő vérszegénységben szenved.
Bent a tisztelt Házban ma három kacsot végeztek el. Meglehetősen változatos szónoklatok közt.
Herman Ottó Steinackerral koccant össze, egymásra kiabálván külső ismertető jegyeiket.
– Az úr mennykő nagy paksamétákkal jár az utcán – csúfondároskodék Herman Ottó.
– Az úr meg a hosszú sörényével teszi magát nevetségessé – vagdalkozott vissza Steinacker.
*
Künn a büfében és a zugokban Thaisz Lexi ellen készült valami. De a tornyosuló föllegeket gondosan simítgatta egy gondos kéz.
»Ne csináljatok most esőt fiúk… mikor magától nedvesedik alatta a talaj.«
Általában a Spanga fiaskó s a Mailáth halála és az azzal összefüggő részletek, körülmények nemcsak a köznépet tartják folytonos izgatottságban, hanem a képviselői körökben is (ahol a dologtalansággal együtt születik a pletyka), rendesen ez az ügy képezi a triccs-traccs tárgyát.
Az egyik kombinál, a másik méltatlankodik, a harmadik csak kíváncsi. Van aki szatirizál, sok akad olyan is, aki hasonlóknak tetsző dolgokra visszaemlékezik.
S ki lenne a visszaemlékező más, mint Eötvös Károly.
Őneki különben is minden alkalommal van egy története mindenki számára, amelyik apropóra jön, s amelyikben benne van a tanulság s a finom irónia is a viszonyokra. Úgy csurog ajkairól, mint a méz.
S ha már tegnap megtettem azt, hogy a szép tehetségű Prileszky Tádé elbeszélését tettem közzé Apponyi grófról és a bárányokról, miért ne közölhetném az Eötvösét is, úgy, ahogy elmondta a t. Ház fiatalabb része előtt, fölírván elé önhatalmúlag a következő címet:
