A T. HÁZBÓL [máj. 29.]

Full text search

A T. HÁZBÓL [máj. 29.]
(Pótkarcolat)
[máj. 29.]
Amiképpen előre megírtam, rovatom csakugyan királyi leirattal lett beszüntetve, ma – éppen mikor délre harangoztak.
Mint hű alattvaló, jobbágyi voltomnál fogva nem folytathatom tehát odább.
Még csak azt említem meg, hogy a Péchy Tamás díszatillájának látására sokan gyűltek össze. Hátha még az új vaskorona-rendet is feltűzte volna!
A jó Lázár Ádám megelégedve hallgatta, míg Tibád felolvassa a legkegyelmesebb szavakat, s beleegyezőleg bólintott a fejével Urbanovszkyval egyetemben. Mert enélkül tán nem is lett volna »gilt« a berekesztés.
A képviselők élénk örömmel búcsúztak egymástól. Zsivaj, barátságos tónus és meghatottság jellemezte ezt a kis félórát, melyet a tisztelt fedél alatt együtt tölthettek még, hogy azután majdnem négy hónapra kimenjenek a zöldbe. Már csak igaz, hogy sose változtatják a színeket.
A déli nap forrón sütött be, a kézszorítások is forrók voltak. Az elnöki csengettyű lágyan szólt A sugarak pajkosan táncoltak a piros miniszteri székeken és a Grünwald Béla kopasz fején. Grünwald Béla egy újságot tartott a kezei közt. Valami elmés ember azt jegyezte meg a hátam mögött: »Nini, nini, ott valaki a térdekalácsával olvas«.
A szélsőbalon még egyszer megbíztatták Csanádyt, hogy szóljon közbe:
A fejét rázta az öreg.
– Azt szeretném én csak tudni, ki fogalmazza a király őfelsége iratait, mert nagyon szép stélus.
Aminthogy igaz is.
A kis Meszlényi még egy utolsó kádenciát szorított ki vetélytársaira:
Az idő a korzót gyönyörűn megnyesi,
Hazamegy Lits Gyula, éppúgy mint Fenyvessy.
Ezt a versét még elmondta megbírálás végett Szabó Endrének, s ezzel az ülés véget ért.
*
S most már én is még egy pótbúcsút veszek olvasóimtól. Őszig nagy idő. Vagy látjuk egymást valamikor, vagy soha.
Mert csodálatos időket élünk.
Egy mameluk, Szontagh Pál a következő szavakat jegyezte be a debreceni »Május« című emléklapba:
Valaki hízelkedést szól az ő barátainak: annak fiainak szemeik elfogyatkoznak. Jób könyve XVII. r. 4 v.
Ezért maradt nőtlen Szontagh. S ha az, amit ő most Jóbbal jósol, bekövetkezik, Magyarországnak a fele vakul meg.
Én még látom majd őket, de ők már nem láthatnak többé engem.
Ilyen sötét árnyékot rajzolt bele Szontag Pali a »Május«-ba.
De a »Ház«-ban tudom nem merte volna elmondani.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi