A T. HÁZBÓL [dec. 8.]

Full text search

A T. HÁZBÓL [dec. 8.]
Énrám is rossz idők nehezedének…
A Napóleon dinasztiából körülbelül semmi se maradt meg már, csak a Lulu név. IV. Napóleon Lulut megölték a zuluk, de megmaradt Meszlényi Lulu, akiről azt énekelték a bodajki kerületben:
 
Ki nem látott kaffer-zulut
Nézze meg Meszlényi Lulut.
 
Meszlényi Lulu egy idő óta megcsömörlött a Ház levegőjétől, eleven, tömött alakját hiába nézem a folyosókon.
Mindig vidám volt, s sohase csinált komoly dolgot: kedvenc alakom volt… úgyszólván a jobb kezem a karcolatok írásánál.
Prileszky Tádé egy idő óta fölcsapott államférfiúnak. A zöld sipka ritkán látható künn.
Szalay Imre csak nagy ritkán jön be a Házba. Ilyenkor a szüret után a borokat preparálja otthon.
Zichy Jenő a folyosóktól elpártolt a karzatokhoz. Az pedig kiesik az én perifériámból. Az már a szalon rovat.
Komjáthy Bélán valami búskomorság vett erőt, mióta Paulerrel kibékült.
Beöthy Algernon a jobb folyosóhoz pártolt, s elmésségei mind latinul vannak.
Minden hanyatlik a tisztelt Házban.
A hanyatlás legnagyobb mérvét az jelzi, hogy már Kemény Gábort is egészen komolyan kezdik venni.
Göndöcs apát is elhallgatott; egyetlenegy szava sem volt az ellen, hogy a Mikulás adóemelést hozott. Göndöcs a karácsony ünnepi prédikációkra készül.
Andrássy Tivadar a legközönségesebb szürke nadrágokat viseli, Fenyvessy Ferenc levetette a fehér mellényét.
Németh Albert otthon beszél a választóknak. A »fehér szerecsen« otthon hallgat Szabolcsban.
Egyszóval rosszul állok. Kedvenc alakjaim vagy kipusztultak, vagy elszontyorodtak. A közelgő választások nyakát szegik a kedélyességnek.
Az idő mindent és mindenkit megváltoztat, Jókait kivéve, ki még az öregség havát az ősz parókát is hiába vette fel, fiatal kedélye nem engedi, hogy az öregség hozzá lopódzék (pardon, a mai nap óta ez megszűnt parlamentáris kifejezés lenni), lelkének derűje elönti fényével az egész folyosót, ha végigmegy rajta.
Most is megáll egy csoport hírlapíró képviselő előtt, akik mindnyájan sopánkodnak a nagy adóknak miatta, míg közbe szól az egyik:
– Hja, sok kell, hogy a mamelukok fényben éljenek.
– Hagyjátok el – vág közbe Jókai –, mikor én ellenzéki hírlapíró voltam, négy lovon jártam, üveges hintóban, s mikor egyszer beállítok az adófőnökhöz jövedelmi bevallást tenni, hát azt kérdi tőlem nagy mogorván:
– Nos, mennyit keres a tollával?
– Hatszáz forintot – mondom restelkedve.
– Ugyan ne nagyzoljon, hiszen Csengery csak különb ember magánál, és az csak négyszáznegyven forintot keres.
– No, hát akkor tessék beírni négyszázhúsz forintot.
Beírta. Micsoda világ volt az, te Kálmán! (És az ajkaival csettentett pajkosan Törs Kálmán felé.) Harminc forint adót fizettem akkoriban a tömérdek jövedelemtől. Hanem amióta megcsinálták a fúziót, a fúzió gorombább kezd lenni az akkori adófőnöknél. A fúziónak mindjárt az volt az első szava: »Szállj le, Balázs, a hintódrul!« Le is szálltam! Amióta mameluk vagyok, a fejem sem tudom az adótól meg a sok mindentől. Úgy nézzetek rám, gyerekek, hogyha semmim se volna, azt mondanám, hogy gróf vagyok!
Bent a tanácskozó teremben egy pillanatra sem bírta lekötni a figyelmet senki. Különben is rövid üléske volt.
Az indemnity-javaslatot tárgyalták.
Mocsáry szólalt fel ellene Csanády modorában, majd Csanády kelt fel, s tovább beszélt Mocsáry modorában.
A javaslat mellett nem szólt senki.
Ebből azt lehetne következtetni, hogy megbukott.
Keresztülment biz az; hanem a mamelukoknak nem akarózott beszélni.
Minek az a sok teketória? Szavazzunk!
És leszavaztak, mint a parancsolat.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi