A T. HÁZBÓL [okt. 2.]
A T. HÁZBÓL [okt. 2.]
Ma a »Ház edényei« szerepeltek csak.
A parlamentnek pedig két nevezetes edénye van.
I. A szavazási urna – és
II. Az ország gyufatartója.
A szavazási urna tulajdonképpen egy papírdoboz (valaha fiatal korában női kalapskatulya lehetett). Ez a barna skatulya szüli a Ház hivatalnokait.
Szüli pedig fájdalom nélkül.
Mert ez inkább csak olyan tiszteletbeli aktus. A képviselőházi tisztikar leginkább a klubban csinálódik. Akinek, teszem azt, nagy pechje volt a tarokkban az előbbi ülésszak alatt, hát annak azt valahogy rekompenzálni dukál. Legyen belőle jegyző.
A másik edény az »ország gyufatartója«. Ez a folyóson van elhelyezve egy kis félasztalkán. Nemzetiszínű gyufa van benne. (Büszkék is rá a mamelukok!) Mikor bent a tanácsteremben semmi sem történik, akkor a folyosó zsibong az élettől, s a gyufatartónak esnek a képviselők. A szolgák nem győznek panaszkodni, hogy lehetetlen azt megszenvedni, mennyi gyufa fogy.
Az uralkodó a cigarettli, kivált a jobboldalon. A baloldalon akad még makrapipa is hébe-hóba, de a virgina és a vastagabb szivar éppen gyakori.
Hatalmas füstmacskák gomolyodnak. S ebben a nagy füstben érnek meg azok a nagy eszmék, amik ismét füstté lesznek.
Az örök füst itten a szignum!
A mi ülés rövid története különben, hogy hivatalnokok dolgában minden a régiben maradt, kivévén Zsilinszkyt, ki újnak választatott be a jegyzői karba.
S mindehhez nem kellett egyéb, mint egy csomó papírkocka és egy félpakli gyufa.
