A T. HÁZBÓL [ápr. 23.]

Full text search

A T. HÁZBÓL [ápr. 23.]
»A jegyek mind elfogytak!« – mondja egy táblácska ma az országház kapuján.
Mindenki megáll, mielőtt belépne a lépcsőcsarnokba, és elcsodálkozik:
– Mi az ördög lehet itt, hogy a jegyek mind elfogytak? Hiszen Bécsben akasztjuk ma Schenk Hugót és nem itt!
S valóban nem kelthetne ma nagyobb csodálkozást ennél az sem, ha Szapáry azt jelentené ki:
»Az összes államadóságok elfogytak«.
Persze, hogy nem lenne igaz, de a jegyek elfogyása se igaz. A karzaton mindössze hét ember nézi a haza ügyeinek forgását. A kapus nyilván azért akasztotta ki a cédulát, mert el van rekedve: ne zaklassák a kérdezősködők.
Nem a jegyek fogytak el, hanem a jegykérők és a képviselő urak.
Vagy hetven-nyolcvan ember üldögélt fázékonyan a padokban, s amint egymásra néznek, a szemek tekintete szinte kérdezni látszik:
»Hát még mindig vagyunk?«
A folyosók unalmasak, a büfé üres, az olvasószoba néptelen.
Minden megváltozott. Csak a könyvek bőrtáblái meredeznek ki a régi színben a vaskos üvegszekrényekből.
A mamelukok, hogy egy eötvösi hasonlattal éljek, úgy csörögnek össze, mint egy kulcscsomó a miniszterelnök láncán; de a kulcsoknak mindenike, bár együtt vannak most, más-más zárba tartozik.
S ez nagyon meglátszik a kulcsokon.
Általában ködös, borongós a hangulat. A képviselőket háromféleképpen lehet osztályozni:
Azok, akik már elmondták a programbeszédjeiket, és most minden új beszéd elolvasásánál bosszankodnak, hogy »nini, hiszen ezt én is elmondhattam volna«. Következésképp nincsenek magukkal megelégedve.
Azok, akik még nem mondták el programbeszédjeiket, s kapkodnak, szimatolnak az okos argumentumok után, s mikor elolvasnak egy-egy beszédet, indignálódva kiáltanak fel: »Lám ni, ez a Jókai minden jó eszmémet elszedte.« Ezek sincsenek megelégedve.
Végül a harmadik osztályhoz sorozhatók azok, akiknek nem lehet programbeszédet tartani, mert nincs hol. Még ezek sincsenek megelégedve.
Ez általános elégedetlenségben elhal a hajdani vidorság. Nem pattognak az élcek. A miniszterek elvesztették vonzerejüket. (»Ki tudja, meddig élünk, kié leszünk?«, ez az elkeserítő gondolat zsibong az agyvelőkben.) A miniszteri szoba halkan nyitódik, csukódik. Senki se oson be nyájaskodni. A finom parfüm, mely a Szapáry hajából árad, nem bódító; most a ködmönszag van divatban.
Akik már megtartották a programbeszédeiket mégis bizonyos éclat-val lépnek fel, mintha mondanák:
»Mi már elvetettünk. Most csak az esőt várjuk.«
S a programbeszédek körül folyik a szó mindenfelé. Mert az a virtus, ki bír nagyobbat kigondolni.
Az egyik katolikus pap azzal dicsekszik, hogy Luther mondásával fejezte be a beszédét: »Itt állok, nem tehettem másképp«.
Egy kálvinista jelölt se volt kevésbé eszélyes az ő katolikus kerületében, ezzel kezdvén beszédét:
– Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Mire hatalmas morgás futott át a választók táborán:
– Mindörökké. Ámen!
– Igenis mindörökké – folytatá a jelölt. – Most pedig térjünk át a többire…
S a többiben dicsérteték Tisza Kálmán.
Bent a teremben az ipartörvényjavaslat felett rágcsálódtak.
Legnevezetesebb volt az Irányi Dániel módosítása, amely a leányasszonyok és szolgáló leányok erényei felett őrködik.
Bizony nehéz feladat jutott a derék férfiúnak, hogy éppen neki kellett figyelmeztetni a t. Házat arra, hogy azokban az akasztófára való mesterinas suhancokban sok a gonoszság.
Nem is bírta volna ő azt most kifejteni, ha nem lenne itt szerencsére a latinok nyelve, amit az asszonyok nem értenek.
Elmondta hát deákul a dolgot, de a t. Ház, annyira befolyásolva van már a Kék macska-i irányzatokról, hogy az inasokat beleszabadította a tiltott gyümölcsbe.
S most már ki lehet függeszteni az országház kapujára egy másik fekete táblácskát is, hogy
»Az erkölcsök mind elfogytak«.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi