A FRESKÓK

Full text search

A FRESKÓK
[aug. 3.]
Nos, hát én végre is láttam valami olyat Szabolcsban, amin nem botránkoztam meg.
Az az ibrányi templom.
Nem értek a régészethez, Rómer Flórist csak híréből ismerem, de az ibrányi templom engem is meglepett. Éppen úgy néz ki, mint a budai Mátyás templom, csakhogy még ódonabb.
Oda van írva, hogy renováltatott a külseje 1625-ben.
Megbolondulni való szám egy régésznek. Mindjárt letérdepelne ide a gyepre, s úgy imádkozva nézné ájtatosan azt a ékesen beszélő négy numerust.
Engem meglehetősen hidegen hagyott, csak Nyíregyházán figyelmeztettek aztán rá, hogy miért nem mentem be a templomba, a kálvinista pap (mert csak a reformáció óta lett kálomista templom, azelőtt anyaszentegyház volt) ideadta volna a kulcsot, okvetlen meg kellett volna nézni, mert gyönyörű freskók vannak benne, tán még Nagy Lajos korából.
– Hogyan, freskók? Teringette! Ejnye de sajnálom! – mondtam szórakozottan.
– No, nem tesz semmit. Hiszen közel van. Egy délután kimehetünk. Én ezelőtt két évvel láttam a freskókat. Bámulatos dolgok ezek! Meg fogja lepni.
Hát egy délután csakugyan kirándultunk egy nyíregyházi professzorral, s beállítottunk egyenesen a paphoz.
A tiszteletes úr szőke, beteges fiatalember, igen szívélyesen fogadott bennünket.
– Egy kérésünk lenne, tiszteletes uram, szeretnők a templom belsejét megnézni.
– Nagyon szívesen – mondá. – Most igen csinosan néz ki. Mert nevezetes vendéget várnak.
– Kit?
– Ipolyi Arnold püspököt.
– Ő jön le? Csak nem a sakter-tárgyalásokra?
– Nem tudom; Lónyay Menyhért őexcellenciája a minap járt a birtokain, mert idevaló birtokos a gróf, s akkor először kegyeskedett megnézni a templomot. Van annak tán két hónapja is. Tetszett neki. Most vagy egy hete levelet kaptam tőle, saját kezű levelet, hogy a templomnak műtörténelmi becse van, s igen kíváncsi rá a besztercebányai püspök, minélfogva e napokban iderándulnak.
Ezze1 levette a nagy kulcsokat a szögről, s udvariasan elölbocsátott a kis udvaron át, melyet kuszán nőtt líceum kerítés övezett.
Éppen megszólalt délre a harang.
– Újdonatúj harangunk van – mondá büszkeséggel a toronyra pillantva. – Remek a hangja, oly remek, kérem.
A kulcs eközben csikorogva fordult meg a zárban.
– Méltóztassék!
Beléptünk. Pompás hűs levegő csapott meg, a napfény csak szelídítve hatolt be a színes ódon ablakkockákon.
– Nini! – kiáltott fel társam egyszerre a földbe gyökerezve. – Hol vannak a freskóképek?
– A freskóképek? – szólt a tiszteletes úr egykedvűen. – 1V agyon régiek és kopottak voltak azok – tette hozzá szerénykedve –, aztán mi kálvinisták is tudjuk ám, mi az udvariasság: a püspök tiszteletére bemeszeltettem őket.
– Barbár! – sziszegte útitársam bosszankodva.
– Kilenc forintba került – folytatta a pap kedveskedéssel. – Szerény az eklézsia. Sok biz az. Hanem hát pompásan is veszi ki magát.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi