III. Két fül különböző ambitusa
III. Két fül különböző ambitusa
A tárgyilagosságról szőve kis történeteket, meg kell említenem, hogy ma itt volt a fiskálisom.
Nálam ez a szó »fiskálisom« nem azt jelenti, amit a nagyuraknál, hogy egy prókátor, aki az ügyeimet viszi; az én fiskálisom az, aki a hitelezőim ügyeit viszi ellenem. (Már ez csak igazi dzsentri-felfogás, ugyebár?)
Ez volt ma itt. Én kerítettem neki jegyet a tárgyalásra.
A fiskálisom filoszemita, mert ő maga is zsidó. Nagy figyelemmel hallgatta a tárgyalást. Közvetlen előtte az ungi viceispán ült, Kende Péter; az is figyelmesen hallgatta.
A mai (csütörtöki) tárgyalás, mint a táviratokból láthatják, rendkívül kedvezett a védelemnek. A nagy Matej ellentmondásokba keveredett. A vádlottak kínzatásokat vallottak. Egyszóval az antiszemiták »épülete« erősen ingadozik. Bocsánat az »épület« szóért, honni soit stb.
Az én fiskálisom boldogan hagyta ott a termet. Ugrált vígan a lépcsőkön, mint a fürj.
– No, mit mond hozzá?
– Azt mondom, hogy halomra össze van zúzva minden.
– Én magam is azt gondolom – szóltam közbe –, s szinte sajnálom azt a jó antiszemita arcú ungi alispánt, hogy olyan rossz napon jött. Tegnap gyönyörűsége lehetett volna. Ma már csak keserűsége lehet…
Éppen kapóra jött ki az alispán.
– Végig méltóztatott hallgatni?
– Végighallgattam, és meg vagyok győződve…
– Miről?
– A bűnösségről – mondá határozottan.
– Hogyan? A Vay csendbiztos bűnösségéről? Pedig olyan jó kedélyes arc…
– Dehogy! A sakterekéről.
– De hisz kérem, azokról ma szó sem volt.
Az alispán szánakozón mosolygott.
– Látszik, uram, hogy ön nem jogász. Hiszen minden szó világosan ellenök hurkolódott.
Igen, én nem vagyok jogász, hanem inkább doktor, aki első[nek] figyelmeztetem a szakköröket, hogy a tárgyalási teremben minden ember fülhártya-gyulladásban van.
