A TEGNAPI BÁL

Full text search

A TEGNAPI BÁL
A bécsiek orra le van eresztve. Ez idén Budapesten kezdte meg az udvar a téli ünnepélyeit.
Mégpedig mindjárt egy nagyszabású bállal, ahol annyi sok ember, főúr és hölgy volt jelen, hogy – több is volt eggyel.
Ezernégyszáz személyt híttak meg, köztük az egész képviselőházat.
Szalay Imréről az az adoma keringett, hogy a meghívás a váci fogházban érte, sietett is magát levélben kimenteni a főudvarmesteri hivatalnál: »szívesen elmennék, de a profósz nem ereszt«.
Ami fényes, szemkápráztató az »Ezeregy éjszaká«-ban le van írva, az itt mind a valóságban volt meg – csakhogy magyarban. A kócsagos kalpagokon a boglárok, a drágaköves mentekötők, a festői atillák és menték. De ami legdrágább, azt mind az asszonyokra rakták. A csillárok fénye megtört a gyémántok és smaragdok ragyogásán.
De a legszebb gyémánt maga a trónörökösné volt szép, nemes, üde arcával, smaragdszínű uszályos ruhájával. Körülötte láttuk arisztokráciánk fiatal hölgyeit, bájosabbnál bájosabbakat.
A királyné körül ellenben az ország nagyasszonyai forogtak.
Őfelsége szürke-kék selyembrokát ruhát viselt, arany hímzésű csipkesávollyal; csipkedíszítésű zöld bársony toalett emelte az Izabella hercegnő arányos alakját. A zöld szín dominált az este. A szép Katinka grófnő is azt viselte. Coburg hercegné megtartotta most is az ő kedvenc színét, a rózsaszínt. Illett is délceg magas termetére. A »legmagyarabb főhercegné«, Klotild ellenben haragospiros selyemruhát viselt.
A szín mindegy volt, mert képviselve volt ott most a szivárvány minden színe (Károlyi Istvánnénak olajbarna, gróf Andrássy Gézánénak sárga volt a ruhája), elmaradhatatlan csak a pazar csipkedíszítés volt, némely ruhát teljesen beborított a csipke, s fejéknek színes lengő tolldísz volt az uralkodó. A leányok egytől egyig fehér ruhában jelentek meg.
A meghívottak közül kevesen maradtak ki, úgyhogy a palota termei ugyancsak szűkek lettek annyi vendég számára; alig lehetett mozogni, kivált a márványteremben.
Kilenc óráig idegenül hullámzott a roppant tömeg a nagy teremben.
Ekkor a pálcás urak megkoppantották spanyol ceremónia szerint a padozatot. A szárnyas ajtók megnyíltak, s belépett az udvar.
Mintegy félóráig tartott a bemutatás s a cercle, midőn őfelsége jelt adott a táncra, s hogy hely legyen a párok számára, az öregebbek kezdtek átszállinkózni a büfébe, hol hideg ételek és a szokásos udvari cukrocskák nagy tömegben voltak felhalmozva.
Öreg katonatisztek és képviselők legszívesebben ide húzódtak vissza. Itt is nagy tolongás volt. Pedig hátha még a főpapok is eljöttek volna, ők is a büfében lettek volna. A főpapok közül azonban, feltűnő volt, egy sem jelent meg az udvarnál. De ez nem volt olyan nagy baj, mint az, hogy szivarozni nem lehet. A lakájok csak németül beszéltek, József főherceg magyarul szólított meg egyet:
– Hozzon egy kis hideg sültet!
A lakáj fájdalmasan mosolygott, hogy nem érti.
– Hiszen ha csak az kell – mondá a főherceg –, tudok én németül is, ha nagyon megszorítanak!
A lapunk múlt számában leírt versengési történethez, hogy ugyanis ki fogadja újévkor őfelsége a királyné számára az újévi üdvözleteket, még a következő részleteket beszélték az udvari bálon.
B. Sennyey Pálnét azért illette volna ez a szerep, mert régi törvényeink szerint az országbíró viseli a legnagyobb méltóságot a király után, tehát ennek a neje kell, hogy képviselje a királynét.
De Szapáry Géza grófné is igényt tarthatott, mert az ő férje a magyar főudvarmester.
Kezdtek megakadni az emberek, hogy melyik legyen hát a kettő közül, s hivatták Tisza Kálmánt: »ebben adjon nekik tanácsot, ha igazán okos ember«.
Az udvarnál nem beszéltek napokig egyébről, mint hogy miképp fog ez eldőlni: Melyik lesz a kettő közül?
Így intézték a kérdést Tiszához is.
– Egyik sem – felelte volna hír szerint a miniszterelnök –, Sennyey Pálnét illetné e méltóság, mert régi törvényeink szerint csakugyan az országbíróság a legmagasabb polc a nádor után, ámde most már új törvények alapján élünk, s az új törvények szerint a miniszterelnökség a legmagasabb polc; az én feleségem azonban nem vágyik erre a kitüntetésre, tehát ne legyen sem az egyik, sem a másik, hanem neveztessék ki egy harmadik: Katinka grófnő.
S így lőn, hogy Katinka grófnő fogadta őfelsége nevében az újévi gratulációkat.
S így lőn, hogy Andrássy Gyula kiengesztelődött Tisza iránt, s kijelentette, hogy aki az ő feleségének ilyen nagy tisztelője és jóakarója, annak mégsem csinál oppozíciót a főrendiház reformálásánál.
Szép ez nagyon, csak igaz lenne!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi