HOGY KELL A SZERKESZTŐKET MEGFOGNI?
HOGY KELL A SZERKESZTŐKET MEGFOGNI?
– Te Zsiga – szólítja meg egy nap Deák Ferenc a »Pesti Napló« szerkesztőjét, Kemény Zsigmondot a klubban –, te már megint tapintatlanságot csináltál.
– Én? Az lehetetlen!
– Miért lenne lehetetlen?
– Azért, mert már régóta nem csináltam semmit.
– Hiába szabadkozol. Poros a kabátod, Zsiga!
– De hát mitől és hol?
– Tudom is én már a napot, most nemrégen volt benne a »Pesti Napló«-ban.
– Mi?
– Az, hogy a római pápának nincs joga a rendeleteit kihirdetni, és a püspököket megerősíteni Magyarországon királyi engedély, a jus placeti nélkül.
– Hát iszen nincs is.
– És hogy a mai klérus nem áll feladatának magaslatán, nem áldoz nagy jövedelmeiből eleget a közcélokra, nem akar lépést tartani a nemzet fejlődésével, s a többi.
– Hát nem igaz?
– Jó, jó, hiszen meglehet, ámbár én nem azt tartom, de ha úgy van is, minek az effélékről cikkezni, s ezáltal elidegeníteni tőlünk a katolikus klérust. Nem, nem Zsiga, komolyan mondom, az ilyen cikkeket nem volna szabad fölvenni a »Pesti Napló«-ba.
– De kérlek alázatosan…
– Hiába mentegeted magadat. Tudom, azt akarod mondani, hogy te kálvinista vagy, neked mindegy. De hisz éppen ez a csúnyaság! Akárki intézhetne ilyen támadást a papság ellen, csak éppen te nem.
– De kérlek alázatosan – szabadkozott Kemény –, hiszen te magad mondtad, hogy a sajtótörvénynek csak egy paragrafusból kellene állania: »Nem igazat írni nem szabad«. Tehát csak az a kérdés, hogy igaz-e vagy nem?
– Mit? Te igaznak tartod azt a papokról, Zsiga?
– Szórul szóra – mondá Kemény Zsigmond nagy nyugalommal, határozottan.
Deák elmosolyodott.
– No, ha igaznak tartod, akkor mért nem írod hát meg a »Napló«-ban?
Erre aztán elnevette magát az aluszékony báró is, hogy ilyen ravaszkodással sütötte ki Deák, hogy nem olvassa a saját lapját.
