A KISFALUDY TÁRSASÁGBÓL

Full text search

A KISFALUDY TÁRSASÁGBÓL
Ma is, mint többnyire, nagy közönség gyűlt össze a terembe, elfoglalva még a tagok helyeit is. Az ifjúsági korláton túl hihetőleg a trónörökös könyvének ama meg nem nevezett munkatársai foglaltak helyet, akiknek a nevét azért nem vették be a prospektusba, mert még nem lehet tudni a nevüket. (Ez ügyes kifogással a »Nemzet« élt a tíz évre számított munkánál.) A hölgyvilág (száz meg száz tarka kalap s mosolygó rózsás fej) ugyanaz volt, ami rendesen. A hallgatóságnak is megvan a maga rendes képe. Sokszor hallani ugyanazt a csengő nevetést, amire még a múlt hónapról emlékezünk. Egy fiatal leány már három év óta többnyire azon a helyen ül, az ajtó mögötti padban.
Elsőnek jön, utolsónak megy. A verseknek külön publikuma van, a prózának is. A verseké szundít és unatkozik a prózák alatt, és megfordítva. De vannak univerzális hallgatók is. Akik mindenre csillogó szemekkel, egzaltált arccal figyelnek, még a jelentésekre is.
Ma kevés jelentenivaló volt. Beöthy Zsolt fölemlítette, hogy P. Szathmáry Károly képviselte a társaságot Szentesen a Horváth és Tóth ünnepélyen, s hogy Szvorényi József, aki magára vállalta a Szemere Pál műveinek szerkesztését, nem képes decemberig bevégezni mind a két kötetet.
Az elnöki széken Szász Károly ült. A »méltóságos főrend« megkésett valahol. Már éppen suttogni kezdték, hogy honores mutant mores, midőn váratlanul előtoppant, s így egészen a szokott módon folyhatott le az ülés.
Az első tárgy Ábrányi Emil székfoglalója volt. Egy ízléstelen, bombasztikus versezet a »Koldus« címmel. Egy koldust ír le, akit mindenki hazátlannak csúfol. Olyan alkalommal, mikor senki sem meri a »haza« szót kiejteni, elkiáltja magát: »Éljen a haza!«, lelövik, s haldoklóban felsóhajt: »Mégis van a koldusnak hazája.«
Az ülés fénypontja az Ágai »A mi halottunk« című emlékezése volt Győry Vilmosról, mely sokak szemében könnyeket sajtolt. A zseniális tárcaíró természetesen nem követte a szokásos sablonokat, hanem tárcaszerű stílben, melegen, az érzés őszinte szavaival állította a hallgatóság elé Győry rokonszenves alakját, több érdekes részletet mondva el életéből. A hallgatóság lelkesen megtapsolta kedvenc íróját, ki másik kedvencétől búcsúztatta.
A két felolvasás közé esett a Balázs Sándor »Biztos gyógyszer« című elbeszélése.
Az elbeszélés hőse egy köszvényes ember, akit öt orvos majdnem halálra kuruzsol. Végre annyira elkeserítik, hogy fölakasztja magát, de az se sikerül neki. A hurkot rosszul alkalmazván, élve marad, de egyszersmind lógva. Ez olyan kényelmetlen helyzet, hogy megizzad a halálos félelemben, és ettől az izzadástól kigyógyul. A beszély végén, mely tele volt találó ötletekkel, s melyet harsányan megéljenzett a közönség, ezt a gyógymódot ajánlja szerző az orvosoknak – saját használatra.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi