I. Hogy lett Beöthy Algernon tudóssá ?

Full text search

I. Hogy lett Beöthy Algernon tudóssá ?
Elbeszélem önöknek, hogy már megint mit csinált Beöthy Aldzsi. Künn volt a tenyészmarha-kiállítást megnézni, és lóvá tette a tinókat, vagyis inkább a gulyást, a Kustár Gazsit.
Gazsi ott kevélykedett a három tinója mellett, rangosan szíva a makrát, oda sem ügyelvén a tenger városi népre, amely kandi szemmel piszkálódék a gyönyörű állatokban ; neki úgy jött az elő csak, mintha egyes-egyedül lenne valahol az ibrányi határ kellő közepén. Unta magát, s rákönyökölt merengve a rekeszték sorompóra.
Nemsokára arra jött néhány ismerőssel társaságban Beöthy Algernon, aki már előbb odakünn találkozott a gulyás urával, egyik Szabolcs megyei pajtással, kinek falujában elégszer fordult meg hajdan; az rögtön elmondta Beöthynek mi járatban van, hogy három saját nevelésű tinót hozott, s hogy egy Gazsi nevű gulyása van odabent a marhánál.
– Óh he szép ! – kiáltá Beöthy elragadtatva, amint a tinókhoz ért. – Óh be fölséges ökörpalánták ! Sohasem láttam még ilyeneket.
A gulyás fülét (pedig az egyik amint ott könyökölt, a tenyerével volt betapasztva) édesen csiklandozta meg ez a helyes beszéd, de azért meg sem mozdult, csak az arcát fordította valamivel kijjebb a beszélő felé.
Beöthy műértő figyelemmel látszott a tinókat vizsgálni balról, jobbról, elölről, miközben önkénytelenül kiszaladt a száján:
– Akármi legyek, de ezek a tinók voltak már a »Kutyorká«-n.
Nagyot nézett most a gulyás, de nem szólt, mindössze a fejével biccentett, mintha önmagának mondaná: hát persze, hogy ott voltak a »Kutyorka« dülőben minden héten kétszer.
Még tovább is nézi a lábasjószágot az ismeretlen uraság:
– Nini, nini, hiszen ezek a »kapitány rétjén« is legeltek.
De már erre megcsóválta fejét a gulyás. Ejha ! Mégis csak okos egy ilyen pesti ember, hogy úgy kinézi a jószágból az életsorját !
Ezalatt Beöthy még folyton kutat, a tinók szemeit fürkészi, sürög-forog körültök, a lapockáikat veregeti, a lábaikat vizsgálja, míg végre odaszól a társasághoz:
– Alighanem Gazsinak híják pedig ezeknek a gondviselőjét !
Ez már sok volt. A gulyás felugrott élénken, s egy hetyke vállrántással nagyot lökött a szűrén, hogy az a másik vállára rázódjék.
– Úgy hínak – mordult fel. – No, már… No, ez aztán már olyan dolog, hogy nagy dolog. Ha az úr még sohasem látott ilyen három barmot, no, én is mondhatom, hogy még sohasem láttam olyan tudós embert, mint az úr.
S ezzel megint visszakönyökölt a sorompóra, s hallgatagon bámult az emberek és barmok feje fölött a semmibe.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi