MORZSÁK A TISZA-ESTÉLYRŐL

Full text search

MORZSÁK A TISZA-ESTÉLYRŐL
Négy nap óta tartja lázban a publikumot a miniszterelnök estélye. Két napig előtte, két napig utána.
A »kis dohányzó eszköz« című Szervita téri vendéglőben, hol a meghívottak egy része törzsvendég, egész forradalmat csináltak a meghívójegyek.
Az egyik meghívott félrehítt engem titokzatosan, s így szólt:
– Nézze, uram, én egy meghívót kaptam a miniszterelnöktől. Mit gondol ön, nem ültet föl engem ezzel valaki ? – Hm! Mutassa, kérem, a borítékot.
A borítékon a kiállítási igazgatóság pecsétje volt.
– Én azt gondolom, hiteles a meghívás, de mégis tudakozódjék még.
Egy másik meghívott nem volt ily szerény; ő természetesnek találta, hogy a miniszterelnök megtiszteli, hanem valami mégis fúrta a fejét.
– Egy bizalmas kérésem volna önhöz.
– Rendelkezésére állok.
– Mit jelent, kérem, ez a két betű: V. K. a meghívó alatt ?
– Azt, hogy »vi koakta.«
– Hát a vi koakta mit jelent ?
– Annyit tesz, mint »kényszerűségből«.
– De itt mire vonatkozik ?
– Vagy arra, hogy Tisza adja az estélyt kényszerűségből, vagy arra, hogy ön van meghíva kényszerűségből.
– No, ez szép dolog !
Hanem azért az estély mégis sikerült, s noha talán ez volt az első demokratikus estély Magyarországon, komikus helyzetek egyáltalában nem konstatáltattak; ami azt bizonyítja, hogy Magyarországon mindenki beletalálja magát az úri állapotba.
Hanem ha éppen keresné az ember, találhatna mulattató szituációkat.
Kikomponálhatnám, hogy a miniszterelnök (aki nem szereti az időt haszontalanságra vesztegetni) a cercle révén egy füst alatt csizmát, egy öltözet ruhát és paplanlepedőket rendelt meg vendégeinél.
Elsorolhatnám miképp ült vagy sétált egy-egy excellenciás úr mellett egy-egy bádogosmester, és emiatt nemhogy lepottyant volna a nap az égről, sőt inkább kigyúlt egy új mesterséges nap a kiállítás területén, és odavilágított a miniszterelnöki palotára.
A borok jók voltak, az ételek hidegek, de a miniszterelnök szívélyessége meleg.
Általában mindenki meg volt elégedve az ellátással, hanem egy kifogás mégis volt.
S én, aki csakis a kifogásokat jegyzem, ideiktatom azt a történelem számára.
Tegnap az estély után találkozom Zichy Jenővel, s kérdem tőle:
– Milyen volt az estély, kegyelmes uram ?
– Egészen jól sikerült. Pompás társaság ! Fölséges borok ! Éljen a haza!
Amint tovább megyünk vagy húsz lépéssel, jön szembe ránk a Nemzeti Színház susztere.
– Éljen a haza ! – köszönti messziről Zichy Jenő. – Hogy mulatott ön az estélyen ?
– Megjárja – mond az közömbösen –, hanem egy kicsit vegyes volt a publikum.
De már erre aztán méregbe jött a nagy gróf:
– Ugyan hallgasson. Hiszen nem lehetett valamennyi suszter.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi