II. Útközben a Házba

Full text search

II. Útközben a Házba
Ha öt napi betegség után visszatér az ember valahová, kivált ha betegsége alatt a »Pesti Napló«-t olvasta (mert az a beteg dzsentrinek való lap), minden új neki, azt hiszi, minden megváltozott.
Én is abban a félelemben tartottam a Sándor utcába, hogy azóta már talán el is árulták az országot Tisza Kálmánék.
Nem, nem, a trikolór még ott leng, s a horvát zászló csapkodja alulról…
A Múzeum jégmezőin két alak jár suttogva, az egyik vállas, erős, mint egy Herkules, a másik összegörnyedt aggastyán, hosszú ősz fürtökkel s bagolyszemekkel, mint a rém. A pajkos játszó gyerekek ijedten futnak el előle.
Az egyik alak Szilágyi Dezső, a másik Sennyey Pál.
A zempléni verebek ott ugrálnak, csipogva a zúzmarás törpe fákon, mintha belebeszélnének a két státusférfiú suttogásába.
(Hm… Ebből még lehet valamikor karcolat! )
De benn a folyosón csakugyan árulásról beszélnek. Honvéd-viselt képviselők feszegetik még mindig: áruló volt-e Görgey vagy sem?
– Ugyan mi az ördögöt árult volna el az a Görgey? – rikácsolja egy hang, egy öreg ezredes, aki Radvánszky Károllyal szokott bejárni. – Csodálom Görgeyt, hogy nem úgy védekezik, mint Türr Pista…
– Hogy védekezett Türr Pista?
– Egyszer azzal gyanúsította őt az olasz-magyar légió, hogy elárulta a légiót. Türr Pista méregbe jött., s kirukkoltatván maga elé a csapatot, így szólt hozzájok: »Azt állítjátok, elárultalak. Ugyan mondjatok hát nekem valakit, akinek ti megértek őt forintot?«
A folyosó, büfé élénk, mint egy kaptár, lármája harmonikus zümmögéssé olvad össze. Derültség, vidám kacaj cseng mindenünnen. Maga a generális is ott künn van, s cercle-t tart. Az alvezérek sűrű csoportban keringnek előtte, néha egy-egy közlegényt is megszólít, s vállon tapogatja. A cigarettli-füst, mely vastag, tömött rétegben szövődik szürke vászonná, reszketve a játszadozó téli napsugárban, ambrózia-illat annak, akit a miniszterelnök megszólított.
Az elnöki szoba felől tömjénfüst árad szét. a helyiségekbe. Egy szolga van megbízva a füstöléssel. Az egyik illat birokra száll a másikkal. A kálvinisták kényelmetlenül szaglálóznak, Kiss Albert fejvakarva panaszkodik: »Ejnye, be idegenszerű levegő van itt ma«.
Én a tömjénfüstről mindjárt eltaláltam, hogy valami egyházi vita lehet odabent.
Hát csakugyan az!
Hogy megváltozott azóta a mező!
Hol van Széchenyi? Vajh, hol vannak az Olay-ok?
A csöngettyű hívogatólag csilingel belülről.
Siessünk a terembe! Kezdődik az előadás!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi