ANDRÁSSY GYULA ÉS AZ ADOMÁJA

Full text search

ANDRÁSSY GYULA ÉS AZ ADOMÁJA
Megszűntek a bálok és piknikek, a jég is elfogyott a városligeti tavon. Andrássy Gyula tehát elkezdte magát unni.
Az emberek már azt hitték, hogy neki teljesen elegendő a múlt nimbusza. De nem volt úgy.
Andrássy Gyula úgy tett, mint az aggastyánok, kik egész életüket harcban töltötték, s kedvet kapnak még egyszer életükben lóra ülni.
Felült a lóra még egyszer, s úgy képzeli, hogy ő most már a régi hős, ki féken tartja, délcegen üli a kevély lovat.
Ohó, kegyelmes uram, ön sem a régi, a ló sem a régi. Ez egy göthös, pókos jószág, nem az erős paripa, mely hajdan vitte a nyergében. Ez nem nagy dolog. És ez is csak úgy véletlenül került excellenciád alá.
Hanem az mindegy, a mi szép, hamuzsír színű Andrássy Gyulánk, ahogy úgy, de végre még egyszer vezér lett.
Tábort szerzett? Dehogy! A tábor megvolt, s ő alkalmasint beajánlkozott vezérnek, mint az egyszeri úrfi a verbunkosoknál, hogy »vegyenek be kegyelmetek hadnagynak«.
Bevették hadnagynak, s ő felvette az uniformist, amit a többiek viseltek.
Hanem ez az uniformis nem egészen méltó hozzá, s tönkretette neki azt, ami legbecsesebbje volt – a múlt nimbuszát.
Halljuk, hogy az egyik magánértekezleten, ahol tea és szivar mellett ő vezetett, erősen kívánta megkötni a Tisza kezeit az iránt is, hogy kiket nevezhessen ki a főrendiházba. Nehogy literátus ember kerüljön oda be (ki hitte volna ezt Andrássyról? ), akképp próbálta körvonalozni a méltóságos kívánságot, hogy csak olyan érdemeket szerzett honpolgárok legyenek a kormány által kinevezhetők, akik külsőleg is díszére válnak a főrendiháznak.
S nehogy valahogy el ne értsék, mit gondol, elmondta azt a régi adomát, mikor Napóleon Egyiptomba ment seregével, és tudósokat is vitt magával, mert szeretett velök útközben disputálgatni.
A tábort képezték tehát a katonák, a tudósok és a poggyászt vivő szamarak.
Mikor aztán hirtelen megtámadta őket az ellenség, a nagy hadvezér harsányan vezénylé:
– Jobbszárny, balszárny előre! A szamarak és tudósok húzódjanak a középre.
Biz ez elég mulatságos anekdota »az adomák államférfiának« tudományos szeredásából, hanem egy kicsit rossz helyen van elmondva.
Mert a mi nemzeti harcainkon mindig a méltóságos mágnás urak szoktak a középen állni, vagy ha nem, hát akkor – hátul.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi