[ELŐSZÓ AZ 1888-AS ALMANACH-HOZ]

Full text search

[ELŐSZÓ AZ 1888-AS ALMANACH-HOZ]
Almanach!
Úgy hangzik, mintha a dédapját szólítaná valaki: Jó napot Almanach! Ni, öregapó, hol veszed itt magadat? Mi történt veled, hogy megint visszajöttél?
Ilyenforma riadalom lesz a könyvek közt a könyvkereskedések polcain, mikor e kötet megjelenik.
– Ejnye, vén kópé! Hiszen te a mi legékesebb modern ruháinkba öltözöl. Honnan jössz? A temetőből?
– Még csúfolódni mersz – kiált az Almanach egy kétkötetes regényre. – Hát ti nem a temetőben vagytok itt?
– Mondasz valamit, öreg – felel búsan egy verskötet.
– Helyet kérek.
– Helyet? Köztünk? Talán eltévesztetted az ajtót, jó Almanach, s egy antikvárius bolt helyett nyitottál közénk?
– Egyenesen idejöttem.
– Mit akarsz?
– Azt, amit ti. El akarok fogyni.
– Ne bolondozz, apó. Mi azért vagyunk halhatatlanok, mert elfogyhatatlanok vagyunk.
– Ejh, nem tudtok semmit, ti tacskók. A ti kedvetekért jöttem, hogy megint összehozzam a pbulikumot. Elrontottátok. Mindenitek a maga szakállára dolgozott. Szerencsétlenek! Van is nektek olyan nagy szakállatok! De hogy is jutott eszetekbe ilyesmi, itt a küldöttségek, testületi parádék országában. Eljöttem, hogy megmutassam a régi metódust.
– Halljuk! Halljuk!
– Mert lássátok, hogy egy forintot ki lehessen vasalni a magyar olvasótól, oda nem elegendő egy író, oda deputáció kell. Azért vagyunk mi most itt tizennégyen.
És ezzel a diskurzussal, amit a szegény türelmes felvágatlan nyelvű könyvekre kentem rá, körülbelül le van rajzolva a sorok közt a magyar irodalom szomorú helyzete.
Az írók nem produkálnak annyit, hogy mindenik egy könyvet adhasson ki évenkint. Ez a szellemi szegénység.
Az olvasók nem költenek annyit, hogy minden jóravaló könyv vevőre számíthasson. Ez az anyagi szegénység.
Tehát vissza kell menni a régire. Együtt adni ki minden írót, s egy kalap alá gyűjteni minden vevőt.
Ezért jelent meg könyvünk a negyvenes évek almanachjának képére szabva, csalogató mellékletével. Mintha mondaná elöl a tizennégyes küldöttség szónoka: »Mi képviseljük itt a jelenkori magyar elbeszélő irodalmat, lássanak bennünket uraim szívesen, hiszen nem vagyunk egészen idegenek, mert a Kalendárium is velünk van!«
Ez volt a kiadó ötlete.
Szívesen engedtem ráírni nevemet a könyvre, melynek szerkesztésében már a dolgok természeténél fogva is alig lehetett valami részem, de tetszett nekem a gondolat, holtakat küldeni el, hogy az élőket ébresztgessék. És látok abban némi hasznot, ha egy olvasó beugrik valamely kedvenc írója miatt, s kénytelen aztán megismerkedni ennek a révén a többi tizenhárommal is.
Eredj hát gúnyoló, szemrehányó könyv a nagyközönség közé, s hívd össze őket még egyszer az oltárhoz. Hátha neked is szót fogadnak, mint a régi jó öreg Almanachoknak.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi