Az unokái kedvéért jár a színházba. Az arcáról le lehet olvasni, hogy szívesebben lenne már otthon az ágyban, s néha ravaszul úgy teszi az orrára a fekete lornyettet, hogy annak mögötte észrevétlen be lehet húnyni a szemeket és egy negyedórára átengedni magát a nélkülözött, az édes szunyókálásnak.
Ajka körül mosoly játszadozik, nyakát egyenesen tartja, senki a világon észre nem venné, hogy a jó, a ravasz nagymama alszik.
Megtörténik azonban (népszínházi előadások alatt), hogy ilyen szunyókálás alkalmával a mosolygó arc elborul, ijedelem kifejezése látszik rajta, s félálomban halkan felkiált:
– Náni… Jesszus… a fazekak…
– Mi az, nagymama? – fordulnak feléje a leányok.
A nagymama ekkorra már magához tér, és mosolyogva mentegetőzik:
– Semmi, semmi… azt gondoltam, hogy a Náni a fazekakat tördesi odahaza.
Pedig csak a népszínház legújabb akvizíciói produkálják a hangjukat a színpadon.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.