A MAI ÜLÉS [febr. 21. ]
A MAI ÜLÉS [febr. 21. ]
A vita nem volt ment az izgalmaktól. Noha bizonyos fokig megcsappant a szenvedélyesség, úgyhogy ma már valami vita nélkül fogadtatott el: ti. a napidíjak, a Ház februári költségvetése.
A közbeszólók később sem működtek oly vehemensen, de olyan incidens ma is előfordult, amelynek jó lett volna elmaradnia. Az elnök egyébiránt ma bal lábbal kelt fel, minélfogva a jobb lábára állt, s erélyesen csapott szét a rakoncátlankodó elemek közt. A gyeplőt folyton megfeszülve tartotta a kezében, nem olyan lazán, mint egyébkor.
A karzat és az ülésterem zsúfolva volt; a kormánypárt tömött sorokban barnállott, pedig már közeleg a zátony, a 25. §, amelynek küszöbén az ellenzéki jósok szerint, meggyérül a mamelukhad; csodás betegségek keletkeznek, epidemia, mely ahelyett, hogy respektálná az immunitást, éppen a képviselőket fogja meglepni: ez is, az is elmarad betegség ürügye alatt.
Eddig azonban még elég friss egészségben van a párt. Egyetlen ember jelentette magát betegnek: Éles Henrik. Éppen az, aki legkevésbé tarthat a választóktól – mert jobbadán holtakat szavaztatott le magára. Már pedig a holtak nem igen apprehendálnak a 25. §-ra.
De még előbb a 14. §-nak kell lemúlnia a napirendről, míg rákerülhetne a sor a 25-ikre, ama szerencsétlen országos vádlottra, kinek nélkülöznie kell az igazságos bírákat.
Kaas Ivor a legtürelmetlenebb. ő már be nem várhatta. Pedig jelzi a fekete tábla, mint valami érkező szörnyeteget vagy híres énekesnőt, »már jön«, »már közeledik«. Kaas Ivor már ma meglebbentette a nyelvi kérdést, felhozva a derék bosnyákokat, akik zengzetes anyanyelvükön tehetik le a tiszti vizsgát. Elmondta, hogy ő egy morva vasas német ezredben szolgált, mint egy idegen származású katonatiszt fia, s mégis megtanult magyarul. (Még pedig milyen lendületesen, szépen.)
Azután Hegedüs Sándor állt fel, egy hosszú polemikus beszédet csempészve be az ellenzéki fülekbe.
Végtelen ravaszsággal és ügyességgel simogatta meg a hajukat, hogy közben imitt-amott meghúzogathassa, hízelkedett a gyengéiknek, hogy egyet csíphessen rajtok. Ő volt az egyetlen, aki a vita alatt egész erővel síkra kelt a kormánypárti szempont mellett, s a közvéleményt informálta arról a »másik meggyőződésről« is. Soha még Hegedüs olyan sikert nem aratott, mint ma. Percekig éljenezte a jobboldal a folyton eleven, fordulatokban gazdag, s elmélkedésektől tarka beszéd után.
De az ellenzéknek is jó napja volt. Térdig gázolt a szóvirágokban. Horvát Boldizsár mondott az ülés végén hatásos beszédet a parlamentarizmusról, kihegyezve azt a Tisza-rezsim ellen.
