II. Az öreg Gosztonyi közbeszólásai

Full text search

II. Az öreg Gosztonyi közbeszólásai
Ha mindent megtud is a künn ülő »generális«, egy dolog soha sem jut a fülébe. Arról még a miniszterek sem tudnak. Jobboldali szónokok, akiket részben illet, soha meg nem hallják. Örök titok a sztenográfusok előtt is. A Gosztonyi Sándor közbeszólásait értem. Oly halkan suhannak ezek el a vita alatt, hogy csak a legközelebbi padsornak van róluk tudomása. A »Naplóba« ezek nem jutnak, s éppen ezért becsesebbek a jövendő kor történetíróira. A szürkülő fejű szittya szakadatlan gyilkos megjegyzésekkel könnyít hazafiúi bánatban sorvadó lelkén. Ma egy képviselő (az öregúr elvtársa) Thaly és Dárdai beszéde alatt suttyomban lejegyezte őket, s alább közöljük (mint őszinte hangot a helyről a honossági vitában), mert végre is az el nem mondott beszédek divatjában, bízvás nyerhetnek polgárjogot az elsuttogott közbeszólások:
Thaly beszédje alatt: Nagyon jól tette… talpig való becsületes ember… Úgy van… A császári szolgák… Úgy van… Úgy van tökéletesen… Szolgalelkek… Osztrák szolgalelkek… Nem érdemes azokkal beszélni… Nyomorultak… Az összes világ katolikus s keresztény lett, mint ahogy az egész világ ellenzéki lesz 92-ben… Megtagadták már 79-ben, most azt kellene megszüntetni… A Habsburg-ház elpárolgott volna! Elég bolond volt mindig a magyar… Ellene szavaz Kossuthnak! Elég piszok dolog az!… Bizony nem vétek! – Éljen Kossuth Lajos… Iszen 92-ben majd megmutatjuk, hogy lesz a kormánypárt –… Akinek nincs lelkiismerete, elvállalhatja… Hazájának ne! (Dárdai szólásra állt föl) Ki az az ember ott?… Horváth Gyula úgy néz ki, mintha a sírból jönne… Micsoda beszéd ez!… Elég rossz, hogy meghozták… Akkor is rossz volt, most is az… A jogvédő alkotmányt kiforgatják a sarkából… Melyik az az új mameluk? Piszkos szolgalelkűség… Az ám, hát a szegedi rakpartot ki döntötte le?… No, megállj! Kutyafülűek! Ejha, helyre Kati! stb. stb.
Így zsörtölődik az öregúr, minden oráció alatt már évek óta: de a hangosabb közbeszólók, Károlyiak, Hoitsyak miatt soha se érvényesülhetett pezsgő szelleme. Ím ezek elhallgattak, s most ő grasszál. De nem sokáig. Nem mintha talán lakatot tenne a szájára, de mert holnap, holnapután már megjön méltó társa, Csanády bácsi, s akkor a halk közbeszólások átváltoznak párbeszédekké a két borongó státusz-férfiú között.
*
Az ülés fénypontja a Szapáry Gyula beszéde volt. Nyílt és férfias kijelentései imponáltak az ellenzéknek. A legnagyobb zajongók sem találtak olyan réseket, ahova a turbáló bombákat be lehetett volna dobni. Pedig ugyancsak nyüzsgött a tábor. Egészen a Tisza modorában szólott, ceruzájával gesztikulálva. Nem volt szavaiban se szín, se zománc, se virág – de tövis sem. Egyszerű szürke mázba öltözteté érveit. Az igazságra ilyen ruha illik. Sorba vette az ellenzéki állításokat, melyeket az előtte levő papírlapra jegyzett volt fel, s olyan vaslogikával parírozta ki, s annyi őszinteséggel fejté ki álláspontját, hogy az ellenzék kezéből minden fegyver kiesni látszott…
Szerkezetében laza volt, de gondolatmenetében államférfiúi magaslaton állott e rövid beszéd, melyet zajos tetszéssel fogadott a párt. Tisza Kálmán első volt azok között, akik gratulálni siettek a miniszterelnöknek első nagy szónoki sikeréhez.
Szapáry beszéde után öt percnyi szünet következett. A népes zsibongó Ház kitódult a folyosóra cigarettezni, s vissza se tért többé.
A következő szónokok nem bírták becsábítani. S Hentaller, se Dobay, sőt Dobaynál kezdett a bennlevők türelme is kifogyni.
– Eláll! – kiáltozták szerte.
– Ha én egyszer felállok, el nem állok – felelte Dobay kurucosan. – Olyan nincs.
S e szavakkal legott kiengesztelé a többséget.
– Hallgassuk meg. Eredeti ember lehet.
S valóban az. Érvelése körülbelül ez volt: Kossuth valamennyiünk közt a legkülönb ember. S ezt őróla valamennyien elismerjük. Miután pedig a legkülönb ember, hát minek zárnám én ki a honpolgári kötelékből éppen a legkülönbet? Megszavazom a törvényjavaslatot.
Dobay után a jó öreg Madarász kiabálta ki magát kedvére. Legelőbb a szeme kezdett fényleni, azután az izzadás fogta el, majd az arca vörösödött ki, végre a fejebúbja is olyan piros lett, mint a skarlát.
Miután egyéb megveresedni való már teljességgel nem akadt rajta, tehát ő is bevégzé a stentori lármáját, s az elnök áttette a vitát holnapra.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi