ORSZÁGGYŰLÉS [máj. 4.]

Full text search

ORSZÁGGYŰLÉS [máj. 4.]
Az aluszékony Házat a királyi táblákról szóló javaslat se bíra elevenebbé tenni; pedig a karzatok látogatói ettől vártak egy kis pezsgést. De Szilágyi teljesen megzavarta az alakuló táborokat azzal, hogy Debrecen és Nagyvárad is táblát kapott. A kifent kardok és kihegyezett mérges nyilak a tokjaikba kerültek. A javaslat szép simán gombolyodik le, csakis Aradnál észlelhető egy kis gubanc. Falk Miksa megvillogtatja parlamenti kardját, és ez lesz a vita legszebb mozzanata. Legfeljebb még Boross Béni ereszt meg egy panaszos orációt. Bohus Zsigmond átjön a főrendiházból búsulni és veszekedni a folyosóra, Végh Aurél pedig a karzatról fogja hallgatni Vásárhelyi Bélával együtt az aradi gyásznapot.
Így fog lefolyni a javaslat legérdekesebb részlete, de ma még nem vagyunk ott, ma még csak az általános vita fejeződött be, s néhány ellenzéki szónok tüsszögte ki magát.
Az öreg sün volt az első orátor. Ti.: Csatár. Még tegnapról maradt.
Úgy volt vele a Ház, mely benépesült Szilágyit meghallgatni, mint a vendégsereg, amelynek meg van ígérve: hogy lesz ugyan fácánpecsenye is, de előbb még egy tál sárgarépát kell elfogyasztani.
Egy tál helyett kettő lett, mert Csatár után Mocsáry Lajos tartott hosszadalmas és unalmas beszédet, mely alatt a Háznak a folyosó óriás füstjétől beszorult része vidám trics-tracsba ereszkedett. Száz ember diskurált a padokban. Adomákat beszélgettek egyes csoportok. Amott a Vas megyei képviselők dugták össze a fejüket sötéten: »Régen kellett volna már a táblát decentralizálni. Most nem időszerű«. (Ami azt jelenti, hogy sokkal időszerűbb lett volna a Horvát Boldizsár idejében.)
Mocsáry beszéde után jelentik a jegyzők, hogy a fekete táblák tiszták, nyomban is dezinficiálta őket, egy spongyával Dárdai Sándor, mire Péchy Tamás nagy hirtelen bezárta a vitát, s fölemelkedett Szilágyi Dezső.
Az ezerszer leírt kép ismétlődött. Egy pillanat alatt megtelt az egész tanácsterem, csak úgy öntötték az ajtók a képviselőket, Tisza Kálmán is besántikált a folyosóról, hol mostanában kedvére üldögél hívei közt, s csak a nagy mozzanatokra megy be a tanácsterembe publikumnak.
Síri csöndben kezdte s folytatta Szilágyi mai nagy beszédjét, mely megint remeke volt a dialektikának. A Ház minden oldalán nagy tisztelettel hallgatták, a kormánypárt hangulata pedig gyakran tört ki tetszészajban. Mivelhogy pedig Szilágyinak rendes szokása, mint hajdan a sárkányoknak, hogy beszéd közben mindig megeszik egy embert, ma sem tett kivételt. Most Polónyi Géza került a trancsérozó kése alá.
A »szélsőbal kardja« (ezt a titulust viseli immár) nyugtalanul izgett-mozgott, s többször beleszólt a miniszter beszédjébe, de csak rőzsét rakott ezzel a tűzre, mert Szilágyi elfogta a félig elmorgott szavakat is, s olyan lövegeket dobott értök vissza, hogy a kormánypárton is ellebbent egy szánakozó sóhaj: »Szegény Kozareket akasztják«.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi