NYÍLT LEVÉL LÉGRÁDY KÁROLYHOZ
NYÍLT LEVÉL LÉGRÁDY KÁROLYHOZ
Kedves barátom!
Azt kívánjátok tőlem (ti. a redakció), hogy most, midőn holnaptól kezdve újra a »Pesti Hírlap« kötelékébe lépek, ezt egy episztolával tudassam a lap olvasóival.
De sehogy sem bírom eltalálni, hogy mi lehetne az efféle levélben? Magamról csak nem írhatom, hogy egy tehetséges írótárssal szaporodtatok, pedig meg vagyok győződve, hogy minden belépő munkatárs tehetséges.
Más pedig mi legyen e levélben? Talán eltávozásom és visszaérkezésem történetét szeretnétek leírva látni?
Nem érdekes az! S te különben is tudod, mi volt a távozási indok. Nem pénz (mert hiszen pénzben te nekem többet akartál adni, mint amennyiről egy magyar újságíró álmodozhat), nem is politikai differenciák, mindig helyeseltem azt a szabadelvű irányt, melyben a Pesti Hírlap mozgott s nem volt szándékom ellenséges táborba menni, hanem csak más ezredbe; nem is személyes összeférhetetlenség vitt el, mert az köztünk hosszú évtized alatt nem volt egyszer sem.
De ha nem anyagi motívum vitt el, még kevésbé hozott az vissza (mert magam proponáltam a kisebb tiszteletdíjt, amely régebben volt, nem reflektálván a nagyobbra, melyet az eltávozás idején ajánlottál), hanem visszahozott egyedül azon mérsékelt szabadelvű irány, melyet a lap vall. Kérlek is rá, hogy ezt az irányt tartsátok meg ezentúl is. Míg ez áll, én is veletek megyek.
Öreg íróasztalomról pedig sepertessétek le most már a féléves port, penészt és a póknak a hálóit, ki elég meggondolatlan volt, átvenni tőlem a terrénumot, talán azon hitben, hogy soha vissza nem térek többé.
Ami volt, elmúlt. Minden a régiben van. Csak éppen, hogy a pók lett egy csalódással gazdagabb.
*
