A CSÖNDES HÁZ

Full text search

A CSÖNDES HÁZ
Titkos ülés a képviselőházban
Annyi ezer és ezer képet olvasott már a publikum a zajos képviselőházról, hogy egyszer már a csöndes Ház is számíthat érdeklődésre. Mert ennek is megvan a maga határozott színe; nem olyan eleven, tarka, mint amikor zajos »Halljuk«-ok süvítenek szerte a levegőben, s az elnöki vészharang megcsendül; de komor, szürke, méltóságos, akár valami sírbolt belseje, ahol címeres halottak nyugszanak a nehéz kőszarkofágok alatt.
Egy vidéki nagybácsimmal voltam ott, meg két felnőtt unokahúgommal, akik Bakony-Pusztavárról kísérik figyelemmel a politikai élet hullámzásait, s a vaninia-crčme receptek terén fölmerült legújabb vívmányokat. A nagyobbikat a jövő hetekben fogja eljegyezni egy fiatal, Somogy megyei bizottsági tag, s most a kelengye ügyében jöttek föl a fővárosba.
Terjedelmes rokonságom révén alapos reményeim vannak immár arra, hogy Budapest nevezetességeit egy-két év alatt tökéletesen megismerem. Mert én is, mint a többi igazi budapesti, csak akkor vállalkozik az efféle ismereterjesztő tanulmányutakra, mikor vidéki rokonokat kalauzolok. Az idegenforgalom emelkedésével innen-onnan az egész Napirendet kimerítem. A Nemzeti Múzeum régészeti osztályát egy alsó-kubini körorvos-rokonom, az Esterházy-képtárt egy Tolna megyei sógorom, a technológiai múzeumot a nagybácsim veje, az egyetemi fűvészkertet egy fiatal gimnazista vendégem s végül a Kratzmann-féle üvegfestészeti műtermet az anyai ágról való második unokatestvérem társaságában látogattam meg először és utoljára. A múzeum állattani osztályát, valamint az állandó országház gipszöntvényét még eddig nem sikerült meglátnom. A történelmi arcképcsarnokot a minap meg akartuk nézni egy Zala megyei cimborámmal, de az inspekciós invalidus biztosított, hogy a kulcsok már két évvel ezelőtt elvesztek. Az új kulcsok csináltatása ügyében most vannak a tárgyalások folyamatban.
A képviselőházban csönd és méla hallgatás fogadja a látogatót, meg egy civilbe öltözött folyosói szolga, aki sietve hagyja abba a malmozást, ahogy az idegen vendégeket megpillantja. Mert az ország büszke csarnokaiban ez idő szerint minden politikai élet abban koncentrálódik, vajon a fűtő borsója lesz-e győztes a folyosó szolga kukoricája fölött, avagy a kukorica kerül-e ki diadallal az ütközetből. A játszma külön-külön egy-egy rövid szivarba megy, de azzal a megszorítással, hogy csak a készfizetés érvényes. A húsvéti szünet megkezdése óta a fűtő már a százhuszadik szivart nyeri el, s ha a dolog tovább így folytatódik, a fűtő trafik-engedélyért fog folyamodni Wekerléhez. Malmozó körökben az eset élénk megbeszélés tárgyát képezi.
Amíg vidéki rokonaim a Deák Ferenc kisded réz-névjegyét nézegették, én körutat tettem a Ház különböző részeiben. Minő kihalt, sivár itt minden, jóságos istenem! A folyosókon, hol zamatos anekdoták szoktak röpködni a dohányfüstös levegőben, most hideg, félelmes csönd honol. A szőnyegek föl vannak szedve, a kandallókban kialudt a tűz. A zöld támlányú padokon egyetlen lélek sem ül, s ahogy távolról, a folyosók szögletéből a kapus kis leánya ide-tova kopog, szakasztottan úgy hangzik, mintha nagy, mérföldes messzeségekből hallatszanék valami elmosódó hang…
Az elnöki terem előszobájában kialudt a gázláng s a miniszteri szoba belsejéből valami álmatag moraj hallatszik ki, mintha csodálatos dzsinnek ülnének odabenn a bőrbe kötött törvénykönyvek között. S a büfé, a vidám és mosolygó büfé! Ahol máskor a paprikáscsirke finom gőze csiklandozza meg a gourmandok orrlyukait, most terpentin és festékszag terjeng a levegőben. Hol vannak a pikáns halak, a pástétomok, a rózsaszínű sódar reszkető zseléje? Frakkos pincérek helyett most egy-egy csúnya, embergyűlölő pók sétál csak idebenn s az állványokat, az ételes asztalokat finom, selymes fátyol takarja be.
A könyvtár, a társalgó egészen üresek, csak a két könyvtáros lajstromoz most is, szüntelenül, pihenés nélkül, pedantériás szorgalommal. Ahogy tolluk végigszalad a papirosan, a percegés az egész folyosót végigjárja. Az iroda, a gyorsíró-följárások körül minden kihalt, a kulcsok nem zörögnek, hogy Roschert vagy Bluntschlit kiemeljék a porréteg közül. A Ház naplói pihennek, s az angol filozófusokat egyetlen lélek sem zavarja. A baloldali folyosó öltözőjében egy magányos sarkantyú hever az egyik fogas mellett. Alkalmasint az öreg Madarász bácsi felejtette itt, amikor utoljára összeütötte a bokáit.
Benn, az amfiteátrumos ülésteremben, legnagyobb bámulatomra, eleven élet uralkodik; a padok között marcona alakok ülnek s az elnöki emelvény zöld posztója mögül egy kuszált, vörös bajusz néz ki mogorván a külvilágba. Álmodom-e, vagy ébren vagyok, de a titokteljes képviselők mindannyian ingujjban vannak, s némelyik a pad tetején foglal helyet; sőt egy kékkötényes úr egyenesen a gyorsírói asztalra telepedett. Hát a parlamenti modor már annyira süllyedt volna Magyarországon ? . . . De nini, a miniszterelnöki szék piros bársonyán egy foltos barna kabát dől hátra kényelmesen, s a honvédelmi miniszter helyén egy cigarettázó úr lóbálja a lábait a levegőbe. Hogyan, hát az egész kabinet leköszönt volna, az én tudtomon kívül ? . . . Káprázatos álom, ne ingerkedj velem tovább, ébredjek föl már ebből a képzelgésből.
De íme, az elnöki emelvényen ülő torzonborz úr egyszer csak érces hangon megszólal:
– Tehát határozatképp kimondom, tisztelt képviselőház, hogy az ország összes magánvagyona elkobzandó s a lakosság arányában egyenlő részekben kiosztandó. Akként rendeli az igazság, hogy mindenki teljesen egyenlő vagyonnal bírjon s a tőke uralma megszűnjék. A törvény keresztülvitelével a Ház a pénzügyminisztert bízza meg.
– Helyes! – zúg közbe minden oldal, a hegy-párttól lefelé egész a szélső jobbig.
Már éppen a karomat akartam megcsípni, vajon igazán álmodom-e, mikor a szolga, aki a vidéki rokonaimat vezette, erős hangon közbeszólt:
– Ne bolondozzanak az urak, hanem folytassák a munkát. Innen-onnan vége a vakációnak s nem lesznek készek ezzel a rengeteg rekonstrukcióval. Avanti, uraim, avanti!…
Mivel, mint e pillanatban kiderült, az elnöki emelvény mögött egy humoros kárpitoslegény dolgozott, a miniszterelnöki székben egy bútorgyári munkavezető foglalt helyet, s a szélsőbalt s a jobbpárti tábort a dolgozó asztaloslegények alkották meg. A is parlament nem annyira törvényjavaslatokon dolgozik, mint inkább azon, hogy az ülésterem április 13-ikára egészen készen legyen.
Mindazonáltal el lehet mondani, hogy a magyar képviselőház elnöki pulpitusáról ünnepiesen kijelentették, hogy az összes magánvagyon szociális módon fölosztatik.
Igaz, hogy nem az öreg Péchy Tamás jelentette ki, de végre is ez tökéletesen mellékes. Mert a dologban nem annyira a személy a fő, mint inkább az elv.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi