AZ ELSŐ ÜLÉS

Full text search

AZ ELSŐ ÜLÉS
Az összesereglő honatyákon mindig ömlik el valami ünnepélyes hangulat, ha szétmennek, s ha visszatérnek. Az elmúlás és a megérkezés. »Friss szénaszag« érzik rajtuk, mondaná Scarron, ha tél nem volna. De a hónak nincs szaga – falun. (Mert itt annak is van.) Se nem fekszik olyan magas gúlákban a nagyságos urak portáin, mint itt. Legfeljebb, ha a trágyadombot lepi be. Vagy a rőzseboglyát, mely olyan szépen veszi ki magát most, mint egy halom mákos metélt erősen megcukrozva.
De hagyjuk ott az úri portákat – ámbár még ezeknek képe nyüzsög az összegyűlt urak képzeletében – még a kazalok és kiemelkedő tornyok helyét apródonként bepótolják fel- és lejárkáló miniszterek alakjaival. Egy-két friss kézszorítás a politika intézőivel, a fővárosi élet az újságpapírokon örökösen hányt-vetett nevű matadorjaival, egyszerre messze elvarázsolja a falut.
A csordás kürtje nem szól többé. A befagyott kútgém, melyről hatalmas jégkoloncok csüggnek, nem csikorog. Ahelyett megcsendül ott benn a Péchy csengettyűje. Csin, gin! Csingin! Olyan ez, mint valami tündérbocskor. Tipp-topp! Itt vagyunk a t. Házban.
A kandallók barátságos meleget lehelnek. Vígan pattog a tűz, pajkosan ugrálnak, játszadoznak a szikrák. A folyosó tele van jó barátokkal, víg cimborákkal, partnerekkel. Kedélyesen cseng mindenfelé »Szervusz, Pista«, »Szervusz, János«.
S aki édes otthonodat mogorván, kedvetlenül hagytad el még tegnap, ma már átmelegedve az új talajon, kedélyesen dörzsölöd a kezeidet: »De jó, hogy már hazajöttem«.
A karácsony előtt elhagyott képhez rögtön hozzászokol. Mint egy könyvhöz, amelynek olvasását az imént hagytad el.
Hiszen minden a régi, éppen úgy, mint volt.
Ni, amott ül Tisza Kálmán is, a szokott helyen s nagy titokban konferál valamiről Széchenyi miniszterrel…
Ohó! Bolondos könyv, egy néhány nappal előbbre találtál fordulni!
Azazhogy mégis Tisza Kálmán az, s valóban Széchenyi Pállal beszélget, akárhogy is dörzsölöm a szemeimet.
De ilyen bolond dolog se történt még, hogy az 1891. esztendőből valaki beleessen az 1887-be. (Hja, egy mamelukkal minden megeshet.)
Valóban Tisza ott ült, mint évekkel ezelőtt, és Széchenyi Pállal suttogott.
De az emberek, még ha karácsonyi kaláccsal vannak is jóllakva, rendszerint gyöngék. A régi miniszternél jobban érdekli őket az új miniszter.
S ma az is van.
Szögyényi László délceg magas alakja jelenik meg az elnök valamely monoton jelentése alatt a tanácsteremben, s fölharsan az »éljen« zaj.
Péchy csodálkozik:
»Miféle jót mondhattam?« Míg végre rájön a nyitjára.
Az ülés egyébiránt csak egypár percig tartott, míg megállapították a napirendet. Nincs rajta semmi leírnivaló. A »diligentia« – a mai határozat szerint – csak hétfőn kezdődik.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi