AZ ELNÖK EBÉDJE
AZ ELNÖK EBÉDJE
A mai nagy vihar után kedélyes elnöki ebéd következett. Bánffy Dezső báró húsz képviselőt hívott meg ebédre a Hungáriába köztük ellenzékieket is, akiknek agyaráról pedig még szinte csorgott a »kikezdett« elnök vére.
A hangulat kitűnő volt. Bánffy Dezső báró a legszeretetreméltóbb házigazda s derült, kedélyes modora egy perc alatt eltüntette azt a ráncot, amit még az ülésből hoztak el a homlokukon a honatyák.
Toasztok, anekdoták tarkán szállingóztak, igazi magyaros kedély ütött tanyát és az ellenzéki és kormánypárti keblek összedobbantak a zsarnok egyhangu éltetésében. (Mert ilyenek a mi zsaronkaink és jakobinusaink.)
A politika ki volt zárva, de becsapott azért hangjával, már mint magyarok közt nem is képzelhető másképp.
Az elnök a toasztok sorában éltette az ellenzék jelenlevő tagjait, azután kedélyes fordulattal Mikszáth Kálmánt, ki szintén jelen volt s vele együtt a sajtót.
Azért éltetem úgymond Mikszáthot, mert nem tanultam meg félni, csak a sajtótól.
Balás Antal, Rezei Szilvius (igen szellemesen), valamint a jelen volt ellenzékiek: Andreánszky, Isaak Dezső uniszono az elnököt ünnepelték, úgy hogy Mikszáthnak, kit szintén szólásra provokáltak szomszédai, alig akadt mit dícsérni rajta. Hát évődött vele:
A szabadelvű pártnak mondá többek közt az a politikája az elnökkel szemben, ami a huszáré volt az istennel szemben a csata előtt: ne segítsen se nekünk, se az ellenségnek, csak nézze, hogy mit csinálunk.
A poharak összekoccantak és még sokszor ezután.
…Ilyen külseje van nálunk a csatatérnek gyilkos harcok után.
