A SZÉPEK

Full text search

A SZÉPEK
Klapka nem pihenhet. Fölkeltik, előszedik a sírjából minden kegyelet nélkül. Mintha azt mondanák az elhantolt vezérnek: »Gyere, kelj fel még egyszer. Csináljunk még egy kis kravált. Ha a halottas házból visszajöttél még a városba, mért ne jöhetnél vissza a sírból is?«
Klapka tehát megint visszatért. Ki idézte fel? Ki volt az oka? Pázmándy-e vagy Tisza László? Talán mind a ketten, talán egyik sem.
Egy bizonyos, hogy Tisza László öregszik, s hogy Pázmándy Dénes nem öregszik. Tisza László kezd már gyengülni, bőbeszédű lenni, Pázmándy pedig még mindig nem kezd megkomolyodni.
Tisza Lászlót elfogta tegnap a honvéd gyűlésen az a sajátságos nyavalya, mely abban nyilatkozik, hogy valaki mindenütt szép akar lenni, tetszeni a közvéleménynek és a miniszterelnöknek. Ez a nyavalya általános a mi politikusainknál. S ezek a politikusok hiúbbak az asszonyoknál. Mert az asszony is szép akar lenni mindenik, de megelégszik, ha barnában szép, vagy szőkében. Míg a mi politikusaink egyszerre szeretnek lenni szép barnák és szép szőkék. És ez megy olyan nehezen.
Az ellenzék vezérei, kiket első ízben hívott össze a miniszterelnök a Klapka-tanácskozásra, gyönyörűen belenyugodtak mindenbe, a halottas kamrába való elvitelbe is, a miniszterelnökkel szemben, s játszották a szép szőkét, mire aztán visszatértek pártjaikba, ott is szépek akartak lenni, s játszották a szép barnát.
Ez volt a dolog genezise.
E sorok írója szemére vetette akkoriban az ellenzéknek a folyosón, mikor a holttest elszállítása miatt az első parlamenti vihar támadt:
Hisz a ti vezéreitek csinálták a megállapodást.
Hagyd el felelték kesernyésen a kurucok , a mi vezéreink is csak addig vezérek, míg a miniszteri szobára nem viszik.
Mindenki szép akart maradni, tehát minden szeplő az ártatlan Tisza Lászlón és a miniszterelnökön száradt. Így szokott az lenni közönségesen.
Tisza László restellte a maga szeplőit és a honvédgyűlésen lemosta. A vén bajtársak megéljenezték. A jelentés átment a lapokba. Horváth Gyula, aki mind a két ellenzéket kosztolja, preventív eszközökről gondoskodott, és a jelentést, mely a miniszterelnök parlamenti válaszaitól finoman szólva »némi« eltérést mutat, magával Tisza Lászlóval korrigáltatta ki tegnap este. A korrektúra természetesen a Pázmándy zsebében volt mert Pázmándyról nem lehet azt mondani, hogy nem tartalmas szónok. Ha beszél, mindig van valami tartalom a zsebeiben. Egyszer egy szurony, egyszer egy kardbojt, most egy közönséges korrektúra. Ma ez volt a nagy ágyú.
A képviselők ellágyulva, pihegve üldögéltek a rettentő hőségben, zsebkendőikkel legyezve eszméket termő homlokaikat, mikor a »nagy zsonglőr« elpattantotta ádáz nyilát Szapáry ellen. Szent volt a hit az egész balon, hogy a nyíl, melyhez többen összerakosgatták a nádat és a mérget, mély sebet üt Szapáryn.
De a miniszterelnök, aki ha valamit elhibázott, az volt, hogy az ellenzéki vezérekkel tanácskozott és azokban hitt, s hogy nem a saját fejétől rendelte el rögtön az országos temetést, ismételte, amit már előbbi válaszában hallott a Ház, s nem hagyta magát kicsalogatni a süppedékes részletekbe.
Válaszát helyesléssel vette a többség tudomásul. Az ellenzék morajlott, zúgott.
Tisza László szólásra emelkedett fel. Az elnök közbeszólt:
A szólás joga az interpellálót illeti.
Szapáry azonban arra kérte a Házat, engedje beszélni Tisza Lászlót.
Halljuk, halljuk! kavargott minden oldalról.
Tisza László már nem volt olyan óvatos, mint Szapáry, belevágott katonásan az eset elhistorizálásába, per longum et latum, amivel magára szabadította a közbeszólók nagy raját, kik már napok óta ki vannak éheztetve, s falánkan vetették rá magukat, különösen Károlyi Gábor és Thaly. Régen volt ilyen kövér falatjuk.
Elmondta, hogy az Akadémiát nem kérte a holttest számára.
Elég hiba süvíté Thaly.
Majd mikor a képviselő úr rendez ilyen dolgot szólt vissza Tisza László.
Már Rákóczit megtaláltam. Elég az tőlem dicsekedett Thaly.
Majd a Múzeumra tért át, s megjegyzé, hogy a múzeumi igazgató ellenvetéseket tett.
Eredeti jelenet fejlődött ki.
Az öreg Pulszky ott ült az írói karzaton s hatalmas ősz fejét megrázta tagadólag. Az öregúr is szép akart maradni.
Thaly felkiáltott.
Pulszky azt mondja, nem igaz. Pulszky a fejét rázza.
Az egész Ház, mintha vezényszóra tenné, megfordult az írói karzat felé.
Károlyi Gábor odakiáltott Pulszkynak:
Mondja meg, hogy nem igaz! Szólaljon meg!
De Pulszky csak a fejét rázta, egyre rázta.
Nehéz helyzete volt Tisza Lászlónak. A közbeszólók valóságosan kergették, űzték, mint a vadászok a szarvast, ingoványokba, árkokba. S az öregúr tényleg megbotlott egy-kétszer, némi ellentmondásokba keveredve, amit többnyire csak a kifejezések kellő meg nem válogatása okozott, de amit az ellenzék kihasznált, gúnyos hahotában fakadva ki. Végre kigázolt nagy nehezen és leült.
Most Horváth Gyula jött a balszárnyon s rohammal mért egy-két csapást Tisza Lászlóra akinek az volt a tragikuma, hogy szép akart lenni.
Aztán Pázmándy konstatálta még egyszer, hogy eltérés van a miniszterelnök előadása és a Tisza László jelentése közt. Az ellenzék dőzsölt, tobzódott a jó kedvben.
Végre felállt Helfy (a nevezett első konferencia egyik tagja), hogy ő ugyan beleegyezett, »de«… Tudjuk már,mi az a »de«. Helfy is szép akart lenni.
Ezzel valahára véget ért a Klapka-ügy. Legalább egyelőre. A bosszankodó többség, melynek idejét ilyen kegyeletlen dolgokkal rabolják, tudomásul vette a miniszterelnök válaszát, és a viharos incidens véget ért csak még az elnök jelenté ki, nagy csengettyűszó mellett, hogy a kérdés tárgyalása nem volt szabályszerű.
Ház tagjai meglepetve néztek oda. Szilágyi Dezső szatirkusan jegyzé meg kimenőben:
Mért nem egy fél esztendővel később jelenti ezt ki az elnök?
Némelyek a fejüket csóválták tünődve:
Mit akar ezzel Bánffy?
Hát amit a többiek. Ő is szép akar lenni.
A szeplőket, ráncokat nem vállalja itt senki. Még maga Szapáry volt a legférfiasabb az egész Klapka-afférban, mert ami ódium neki járt, azt szépen elvállalta.
Sőt még a másokéból is valamelyest.
De nem folytatom bővebben a különböző képmutatások s gyerekes ingerkedések kidomborítását. Keveset, csak nagyon keveset az igazságokból mert mi tagadás én magam is szép akarok maradni.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi