ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 14.]

Full text search

ORSZÁGGYŰLÉS
[dec. 14.]
A Ház két óriása mérte ma össze a lándzsáját, de szépen, gyöngéden, lovag módra: vigyázott mindenik, hogy a másikon sebet ne üssön.
De a vezérek mérkőzése előtt (mert Apponyi nem beszél előbb délnél, míg a karzat szép hölgyei mind össze nem gyűlnek) is ki kellett húzni az időt, s ez időt húzó izgoncok (ad captam: hólyaghúzó izgonc) Molnár Józsiás és Hortoványi József valának.
Hortoványi József egy kopasz szeladon benyomását teszi. Független lélek, aki egyetlen nyájhoz sem tartozik de szíve a papok… akarom mondani, Apponyiékhoz húz. A költségvetést nem fogadja el. (Általános ijedség a szabadelvű párton.)
Utána Molnár Józsiás állott fel. De bizony kár volt fölállni. Mert az efféle politikai diskurzust otthon, Kézdivásárhelyen a kukoricafosztogatóban ülve szokás tartani, a komáék és a sógorék előtt, akik helybehagyón ingatják a fejeiket. A Házban nem nagyon tetszett.
Annál jobban lebilincselte a figyelmet az Apponyi Albert szónoklata, ki szintén nem fogadta el a költségvetést, amit már előre lehetett tudni, de éppen ennek indoklására volt a Ház kíváncsi. Apponyi nem bírálta a költségvetést mint ilyet, hanem a kormány politikáját nagyban és egészében, melyben, úgymond, a múlt tapasztalatainál fogva bizalmatlan. Sok szép gyújtó része volt mai szónoklatának, melyet pártja zajosan megtapsolt, voltak azonban érvelésének gyenge részei is, péládul az, hogy a kormányban és programjában azért nem mer bízni, mert nem tudja, milyen kormány jön utána. (Persze, ha bizonyosan tudná, hogy az Apponyi-kormány jön, az neki sokkal kényelmesebb lenne.) Wekerle személyének most is odadobott egy kis rezedaszegfűt de már nem hozott akkora vőlegényi bokrétát udvarlásul, mint az indemnity-vitánál.
A több mint egy óráig tartó beszéd után, melyben újra kibontotta a nemzeti párt zászlóját, irányát, célját, törekvéseit, »öt perc« szünetet követelt a baloldal amit meg is adott a Bánffy távollétében két nap óta elnöklő Bokross Elek.
Szünet után Wekerle miniszterelnök ecsetelte polemikus modorban az ország pénzügyi politikáját, olyan eleven modorban, világosan, tömören és népszerűen, amint csak ő teheti, ki tárgyát öt ujjában úgy bírja. A Ház csendesen, úgyszólván pietással csüggött a fiatal vezér ajkain, ki máris a nemzet hálájára tette magát érdemessé, csak a szerencsétlen Józsiás szólt közbe nagy jámborul egyszer, amire aztán Wekerle szeretetreméltóan paskolta el a jámbor Józsiást.
Csak mikor a miniszterelnök beszéde második részében áttért a politikai helyzetre, csak ekkor vette észre a Ház, hogy a beszéd első fele voltaképpen a száraz része volt a második rész, mely rögtönzés, jobbadán az Apponyi imént elmondott beszédére, olyan debatternek mutatta be Wekerlét, minő még magyar miniszterelnöki székben nem ült. A legkényesebb kérdések közt, amelyeket úgyszólván csapdául állított eléje Apponyi egy nemes gondolkozású államférfiú magas fölényével és méltóságos lépteivel haladt el. Inkább elrúgta a tőrt az útból, mintsem átlépte volna, vagy elsiklanék mellette. A párt lelkesedése ki-kitört viharosan. De az ellenzéken is megrázó hatást tett a mai rögtönzése. »Ez aztán igazán miniszterelnöknek született.«
»Hát a fúzió?« Kérdezgették egymástól, tűnődve a két beszéd után.
Biz arra még aludni kell egyet gondolták magukban a fúzió barátai.
És meglehet, hogy ez az alvás még tíz esztendeig is eltarthat.
Ki tudja?

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi