A LULU VENDÉGEI

Full text search

A LULU VENDÉGEI
A hercig kis Lulu (Meszlényi tisztelt képviselő úrról van szó) néha nagy demokrata (amikor eszébe jut, hogy Kossuthné Meszlényi leány volt), néha nagy arisztokrata (amikor eszébe jut Fejér megyei ősi fészke), néha nagy klerikális (amikor a püspök bácsijára gondol).
Egy ilyen püspök bácsijára való emlékezésekkel teljes időszakban volt a Pulszky Ágoston zurányi követválasztása, minél fogva a hercig kis Lulu leutazott ellene korteskedni s a klerikális ellenjelölt zászlóit támogatni. Ama községben, ahol működési székhelyét felütötte, nem lévén vendéglő, egy jómódú Kácser nevű paraszthoz szállt, kit leginkább ajánlottak neki, mint vendégszerető szíves embert.
A parasztgazda nyájasan fogadta a nagyságos képviselő urat, még a helyét is megfújta, füstölt a kémény egész nap, gyilkos kések alatt sikongatott lúd, malac, csirke. A kis Lulunak minden ízlett, s egész jókedvűen járta a falut s kapacitálta a lelkeket Pulszky ellen, magát a gazdát is megpróbálta, de az ellenszegült:
– Mindenben parancsoljon a vendégem, amim van, csak a szavazatomat ne kívánja.
A gazda lutheránus volt, tehát Pulszkyra szavazott, és Pulszky mellett korteskedett. De a gazda magyar is volt, és éppen ezért nem tagadta meg gazdag vendégszeretetét az ellenfél kortesétől, Meszlényitől.
A győzelem után, ti. a Pulszky győzelme után, a hercig kis Lulu is fölszedte a sátorfáját s a gazdának megköszönvén a vendéglátást, egy tíz forintos bankót nyomott a markába, de Kácser uram indignálódva utasította vissza:
– No, csak az kellene, hogy a nagyságos úr fizessen. Van énnekem hála istennek elég pénzem. Majd bizony engedem magam csúfságba hozni. Teszi vissza mindjárt azt a bankót. Majd ha én elmegyek a nagyságos úrhoz Budapestre, ugye a nagyságos úr se vesz el tőlem pénzt?
– De nem ám – szólt Meszlényi, és visszatette a banknótát.
Ebben végződött a szívélyes búcsúzás. Azóta elmúlt egy-pár hónap, midőn a legközelebbi napokban csengettek a Meszlényi budapesti szállásán.
Meszlényi éppen otthon feküdt a díványán, és a Fejér megyei ősi fészkéről gondolkozott (tehát arisztokrata volt), midőn a csengettyűhang után kíváncsian nézett a megnyíló ajtóra, amelyen belépett fölpakolt ládákkal és batyúkkal Kácser uram, a Pulszky kortese, kedves oldalbordájával, három felnőtt hajadon leányával és a fiú kölykökkel.
– No, kedves nagyságos uram itt vagyok. S olyan igaz, amint élek, hogy itt maradok három napig.
A kedves kis Lulu szerette volna a pokolba küldeni a reconnaisance vizitet, de eszébe jutván a Kossuth családba jutott Meszlényi leány, hirtelen felölté demokrata mosolyát, s elfogadta jó képpel a vendégeket, kiket három nap óta traktál és hurcol ide-oda, még a képviselőház karzatára is elhozta tegnapelőtt.
Természetesen a folyosókon mindennap száz meg száz ember kérdi Lulutól:
– Nos, hogy vannak megelégedve a vendégeid?
Lulu bosszúsan felel valamit, mert ilyenkor a püspök bácsijára gondol, ergo: mint klerikálist bántja, hogy lutheránus eretnekeket és Pulszky korteseit kell vendégelnie.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi