ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 21.]
ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 21.]
Fanatikusan mormolja a folyosó:
– Csütörtökön… csütörtökön…
Tessék ezt úgy értelmezni, hogy a fordulatnak csütörtökön okvetlenül be kell következnie. Mert még a szélsőbal is meg van győződve, hogy tovább nem tarthat a bizonytalanság s így vagy úgy, de csütörtökön el fog dőlni a dolog. Az emberek úgyis módfelett harciasak és jobbról is, balról is hangoztatják, hogy az ünnepek után semmiféle földi hatalom sem tartja őket a fővárosban. Ha tehát történni akar valami, tessék neki még az ünnepek előtt történni. Azután már hiába történik.
Ez a fanatikus hit el is altatja az izgatott érdeklődést. Még a békeangyalok sürgése sem kelt valami nagy feltűnést. Odabenn Komjáthy Béla beszél – beszéljen. Olyan mindegy, hogy pártolja-e az obstrukciót vagy sem. Hiszen csütörtökön úgyis megjön a fordulat. Majd a horvát Gyurkovics próbálja felrázni a szélsőbalt, hogy a vámpolitikai különválás Boszniában és Horvátországban is megszólaltatná a lappangó vágyakat. Hát szólaltassa meg. Hiszen nem olyan komolyan gondolják ők a különválást és különben is csütörtökig úgyis meg jön mindenre a felelet.
Szikránkint hamvad el az érdeklődés. (A fiatalságét egy darabig ébren tartja egy ibolyaszín toalett. Nagyon divatos primadonna mosolyog ki belőle a karzatról.)
De egyóra tájban mégis beszólítják a folyosó népét.
– Gyertek! Pichler beszél.
Igen. Pichler még érdekli a tisztelt Házat. Olyan kedves bolondságokat tud szavalni! És olyan drámai allűrökkel! Ma is rekedt pátosszal kavarta együvé az osztrák pletykákat, a magyar pletykákat, a gróf Andrássy Gyula könyvét, az udvartartást és amiről csak egyáltalán beszélni lehet. Az elnöklő Láng Lajos ezalatt folytonosan csöngetett. De nem mintha rendre akarta volna utasítani a szónokot. Nem. Csak a hallgató képviselő urakat intette valamivel nagyobb csöndre. Mert olyan hangosan kacagtak a rózsaszínű szónok beszédén, hogy ő az elnöki székben egy szót sem hallhatott. Pedig ő is akart kacagni.
