A TÍZFORINTOS KUTYA • 1879 (30. kötet)
A TÍZFORINTOS KUTYA •
1879
(30. kötet)
1879
(30. kötet)
Nemrég Budapesten voltam. Sokszor összejöttem Szana Tamással, s sokat beszélgettünk természetesen az irodalomról. Mert ami fiatalembernek az imádottja, az a fiatalabb íróknak az irodalom.
Be sok édes éjszakát virrasztottam már át annak a csodálatos istenasszonynak a bájain merengve, akinek igénytelen udvarlója vagyok koporsóm zártáig.
Ezer érdekes apróság jön elé ilyen beszélgetés alkalmával. Unalmas, émelyítő volna ez másoknak, nekünk ellenben mennyei csemege.
Önök, kedves kisasszonyok és mamák (a mamákat azért teszem hátrább, mert azokból már sohasem lehetnek kisasszonyok, míg a kisasszonyokból még lehetnek mamák), akik e sorokat olvasni fogják, hiszen, megértenek engem!
Gondoljanak önök egy fényes bálra, s az ezután következő napra. Milyen élvezet még egyszer megbeszélni mindent, ami tegnap történt; egyik ezt látta meg, másik amazt. Egy kis leszakított csipke, egy tönkretett ruhaderék, egy meglesett titkos kézszorítás és ezer meg ezer apró dolog, mind eseménnyé válik megaranyozva a keret által, amelyben történt.
Nekünk is végtelenül érdekes minden apróság, ami az irodalmi világban esik. Milyen a Bartók új darabja? Mennyi ideig írta? Törült-e rajta valamit a drámabíráló bizottság? Hát az Asbóth János új excentrikus lajbiját ki látta már? Kaas Ivor elveszi a Lónyay-lányt. Denique a Kávéforrás kompánia egyszerre ugrik bele a házasság szent kötelékébe: Dóczynak is most lesz az esküvője Mayer Ilonával.
Ehhez hasonló tárgyak bilincselik le az ember figyelmét. Szana többi közt bosszankodva említette, hogy volt egy pompás beszélytárgya, elmondta egy fiatal írónak, hogy dolgozza föl, de az egészen elrontotta.
No, nekem annyi tárgyam van, amennyit akarok. Akár szakajtószámra gondoljam ki. Egy pláne fölséges, de nem akarom megírni, mert majdnem igazán megtörtént: hanem elmondom önnek, adja oda valamelyik emberünknek: vagy Lauka Gusztávnak, vagy Balázs Sándornak.
Nagyon lekötelez vele.
Hallgassa hát meg. Én persze csak vázlatszerűen mondom el. Az az író dolga, mit bír belőle csinálni.
Figyelek, uram
