I. Szipka az alkotmányban
I. Szipka az alkotmányban
Ha valami lemásolni valóm van, egy jámbor gyorsirodai díjnokkal szoktam végeztetni, akit a képviselőházból ösmerek. Ha nem csalódom, Hupka Ferencnek hívják.
– Hogy mennek a dolgai? – kérdém a minap.
– Nem panaszkodhatom – felelte vidáman, nagy fejét fölemelve az írásból –, ámbár nagyon rám jár a gólya.
– Mennyinél tart?
– Az ötödiknél.
– Nem tréfadolog. Öt cipő, öt kalapka, öt kifli a reggelihez. S mennyi ehhez a fizetés a Ház gyorsirodájában?
– Amiatt ugyan éhen halhatnának, ha egyebem nem volna.
– Igaz, hallottam, hogy egy szőlője van.
– Igen, Szentendrén, de az szót sem ér, megette a filokszera. Hanem van egy tajtékszipkám…
S ezt olyan hangon mondta, mintha Aladin beszélne az ő csodalámpájáról.
– Egy tajtékszipkája?
– Az tartja fönn a családomat. Az az én dominiumom. Nem kell se szántani, se vetni, hanem azért biztosra terem.
– No, ilyen különös tajtékszipkát magam is szeretnék látni.
– Semmi sem könnyebb annál – szólt s kivett a zsebéből egy tokot, melynek belsejében bíboros barázdában nyújtózkodott a nevezetes tajtékszipka.
Ábrázol pedig egy meggörbített női kart, a kar felső részébe a szár jön, a kéz öt ujja ellenben tulipán-kelyhet tart, ahova a szivart kell dugni. Csinos kis szipka, és gondosan van kiszíva barnára.
– És hogy jövedelmez ez magának?
– Ki szoktam játszani a képviselő urak közt minden hónapban. Negyven szám forintjával, havonkint negyven forint.
– De hiszen megnyeri valaki.
– Aki megnyeri, visszaadja. Így tart ez tizenöt esztendeje. A képviselő urak tudják már. Mikor elviszem a nyerőnek, rendesen azt mondja: »Hagyjon békét, Hupka úr, visszaajándékozom magának.« Tradíció ez már a Házban.
– De hátha mégis akad valaki egyszer és átveszi?
– Az lehetetlen! Nem akadhat. Mert mindig egy nagy gavallér nyeri meg, aki gazdag és nem dohányos.
– Úgy már értem.
A szipka csakugyan örök. Új kormányok, új parlamentek jönnek, mennek, de a szipka marad. Új ház épül föl, új ezredév virrad az alkotmányra, új eszmék, új gondolatok foglalkoztatják a honatyákat, a régiből mindent elsöpör az idő, de a Hupka-szipka matematikai pontossággal bukkan föl minden hónapban a Ház folyosóin – jelezve, hogy a biblia híres olajos korsója ma se mese.
