HOGY VETTE BE FALUNK HŐSE, SUSKA MIHÁLY, BRANYICKÓT • 1879 (30. kötet)

Full text search

HOGY VETTE BE FALUNK HŐSE, SUSKA MIHÁLY, BRANYICKÓT •
1879
(30. kötet)
(Elbeszéli ő maga)
Megüzente Kossuth pecsétes levélben, az lesz a fővezér, aki Branyickót beveszi, Schlickket agyonüti. Hanem 'iszen több sem kellett az én uram-, Guyonnak, fúvatja a marsot nyergeljenek a huszárok.
Trappolva indultunk, galoppba folytattuk, heted napon délre delet harangoztak, Branyickóhoz értünk. Óriás fellegvár, az egekbe nyúló, s körös-körül olyan magas fal szegélyzi, hogy tán vége sincsen, mert ahol végződnék, felhők ülnek rajta. Hát még a várkapu? Az aztán a kapu. Merő vasból készült. Dolgozott ezen tán kilencszáz kovács is, míg kikalapálta!
Az én uram, Guyon ígyszólt hozzám, amint a vár elé értünk:
Van-e keszkenőd, Miska?
Van, tekintetes uram: ideadta az Örzsi a magáét, ahogy otthonról eljöttem.
Fehér-e?
Akár a fehér galamb, tekintetes uram.
No, hát akkor tűzd föl egy póznára s eredj át parlamenternek Schlickhez, tisztelem alásan, adja át a várat, mert különben bevesszük.
Azon módon cselekedtem. Schlick haragosan nézett rám azzal az egyetlen szemével, mely olyan maró zöld volt, mint a hólyaghúzó bogár ködmöne.
Ki vagy? Mit akarsz?
Én bizony Suska Mihály káplár volnék mondám megsodorintva a bajuszomat , a tekintetes Guyon Rikárd úr küld a teens úrhoz, azzal az üzenettel, hogy ne restellje az úr föladni a várat, mert sokan vagyunk odalent.
Schlick erre a szóra úgy a földhöz vágta dühében a legszebbik tajtékpipáját, hogy hetvenhétezer darabra mállott szét.
Mondja meg kend az urának, hogy kendteknél különb emberek sem tudták Branyickót bevenni. Nem adom föl. Ha beveszik, kalapot emelek kendtek előtt.
Megvittem a választ betűről betűre; dühbe is jött Guyon s rohamot vezényelt. Ropogott a puska, mennydörgött az ágyú, s piros rózsát vetett el a fehér havon.
Folyt a jó magyar vér, pedig hiába folyt, madár sem jut oda, ahová mi vágyunk, teljes lehetetlen Branyickót bevenni, olyan hadseregnek, melyet anyák szültek. Mondtam is Guyonnak. S nyomban is belátta.
Forduljunk hát vissza! mondá szomorúan, s két diónyi könnycsepp gurult le szeméből végig a dolmányon.
Furcsa két csöpp volt az; az ő dolmányán futott s mégis az én szívemet égette. Nekikeseredtem s mielőtt otthagytuk volna az áldástalan munkát, még egyszer körüljártam a várat. Valami homályos sejtelem hánykódott az agyvelőmben, hogy mégsem lehet a németnek hinni, mint minden dolgában, gaukleriának kell lenni ebben is. Amint mondom, körüljártam az egész környéket, itt is, ott is megvizsgáltam a falat, a bástyát; erős, izmos minden, golyó át nem fúrja, ember le nem dönti.
Amint a várkapuhoz értem s látom az uramat, hogy ott a had élén visszavonulásra osztogat parancsot, halavány orcáin a bánat sötétlik s keserűségemben kihúzom a kardom, hogy kétfelé törjem, egyszerre megkap a szilaj düh, s olyat vágok lapjával a vaskapura, a föld is megingott a súlyos csapástól.
S íme szemkáprázat amint odanézek, ökölnyi rés támadt a vas alkotványon. Nem igazi vas volt, csak vastag papiros vasszínűre festve.
Ez az orr nem utolsó orr! Megszagoltam én azt, hogy csalással van a német alvópárnája bélelve.
El is kiáltottam torkom szakadtából:
Bevettem a várat!
Lett öröm, hangzott a diadalkiáltás. Egy pillanat alatt ott hevert a kapu darabokra tépve; a másik pillanatban pedig már a vár udvarán voltunk. Én és uram, Guyon, jártunk a [!] legelől. S mire a lépcsőkön kivont kardjainkkal fölfelé robogtunk, nemzetiszín zászló lobogott a váron, nem is egy, ha tíz is.
Mint vérszomjas tigris, úgy szaladgáltam be a termeket.
Hol van Schlick? Merre van Schlick? Hadd emelje hát meg most az a kalapot.
De Schlick már nem volt ott. Schlicknek nem volt ideje kalapot emelni. Elmenekült valami alagúton.
Öreg hiba volt az; Guyon Rikárdnak mintha csak az orra vére folyt volna, semmibe sem vette a tengernyi dicsőséget, mert hát Branyickó bevétele csak fele volt a nekünk osztott munkának; Branyickót bevenni s Schlicket agyonütni, ez volt a parancsolat.
Szomorúan járt-kelt egész estig; akkor is hamar feküdt le, mint akit bánt valami, mint aki az álmokhoz apellál az ébrenléttől, különb hangulatért.
Magam is így voltam, de nem feküdtem le. Ott hagytam társaimat s lementem a várkertbe. Maig sem bírom megmondani, mi vitt le Nem egyéb ez, ha mondom, mint valami sajátságos hadiösztön katonai tálentum.
A hold bevilágította a hóval borított kertet ezüst színűre huszasokat lehetett volna belőle veretni. A kert kellő közepén egy kerekes kút állott.
A katonai tálentum éppen a kúthoz vonzott ellenállhatlanul. A vödör félig le volt eresztve, s amint a hold odavilágított, megrezzenve látom, hogy a vödörben egy német guggol.
Ki vagy?
Jaj, húzz ki, jó vitéz kiáltja nyöszörgő hangon a boldogtalan , én Schlick vagyok, a várkommendáns; neked adom feleségül a legkisebb lányomat s ráadásul egy negyedrész vármegyét.
Szép volt az ígéret, meg is csiklandozta a lelkemet. Kezdtem fölfelé csavarni a csikorgó kereket. De amikor húzom, egyszerre csak szívembe nyilallik az önvád Mihály, Mihály, mi az ördögöt mível kend? Ezt a koloncot húzza ki kend nemzete veszedelmére? Hát ilyen ember kend, Suska Mihály?
Megmozdult bennem ez a jó magyar szív, s visszafelé fordítá a kezemet. Lefelé igazítottam a kereket.
Robogva foszlott le a lánc, nagyot loccsant a vödör, mikor a vízbe ért. Egy haldokló jajkiáltását kellett eltompítania. Nem is hallatszott abból semmi. Hirtelen összecsapott a víz fölötte, s legfeljebb egy percig gyűrűzött utána.
Nagyot fohászkodtam.
Most már egészen teljes lett a diadal.
Branyickót bevettem, Schlicket agyonütöttem. Most már az eső se moshatja le rólam a generálisságot.
S meg is lettem volna, olyan igaz, mint ahogy itt kendtekkel most ezt a tengerit morzsolom, hanem hát mi nem történt?
Másnap a németek valami hitvány közlegénynek kiszúrták az egyik szemét, ráadták a Schlick ruháit, s szentül állították, hogy az senki más, mint maga Schlick.
S ezt a gyalázatos csalást csak én magam tudtam, csak én magam sínylem.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi