MEGVAN MÁR A GÁLY! (Magyar geográfia) • 1884 (35. kötet)
MEGVAN MÁR A GÁLY!
(Magyar geográfia) •
1884
(35. kötet)
(Magyar geográfia) •
1884
(35. kötet)
Lapunk egy tisztelt olvasója megírja ma levelezőlapon, hogy hol a Gály: »Ha – úgymond – a “Bene” völgyből Gyöngyösről a Parád “csevicéjéhez” gyalog kél át az ember a hegyeken; akkor balra, északnyugatra fekszik a Gály (népies nevén “Galya”) sűrű erdőfedte bérceivel. Minden mátravidéki gyermek ismeri a “Galyát”, és csodálni lehet – így folytatja –, hogy a tárcában megnevezett urak nem tudnának erről semmit«.
Tisztelt olvasónk félreértette a tárcacikket. Nem a Gályt keressük mi (és lehet, hogy sohasem is kereste az illető tárcacikk írója) – ez csak a forma éspedig igen szerencsés és érdekes forma, melyben kikelt Magyarország szépséges helyeinek szörnyű elhanyagolása ellen.
Nincs egy jóravaló könyv, amely ezeket a külfölddel vagy még a magyarokkal is ösmertetné.
Az még nem sokat ér, ha a »Galyá«-t minden mátravidéki gyermek ösmeri. Mert az utazó, ki plánumot készít útjához, nem mehet Vámosgyörkre vagy Miskolcra az ottani gyerekektől megkérdezni. Kalauz-mappa kellene ahhoz, mely megírja, mi élvezhető a »Galyá«-ról, hol fekszik, milyen magas, melyik a legközelebbi és legjobb vendéglő ott? S olyan-e a vendéglő, hogy az európai igényeknek megfelel? Ha az ember a vendéglőből megindul reggel, szállása lehet-e éjszakára? Gondoskodva van-e kalauzról a kiindulási pontnál? Nagyon meredek-e a csúcs, s vállalkozhatnak-e hölgyek is a mászásra stb.
Valamelyik honfitársunk nemrég meglátogatta otthon Baedeckert a dolgozószobájában.
A szoba jobboldali fala tele van fiókokkal, s e fiókok mindenike egy-egy ország nevét viseli.
– Minek ezek a fiókok? – kérdé a látogató.
– Ezekben tartom a leveleket, helyreigazításokat, amelyek valamely országból érkeznek, s e helyreigazításokból tökéletesítem minden új kiadásnál kalauz-könyveimet. S mondhatom, maholnap nem lesz azokkal többé semmi kívánnivaló.
Az egyik fiók táblácskáján ez a név csillogott: »Magyarország«.
– Íme, a mi külön-fiókunk! – mondá.
Baedecker úr elnevette magát:
– Ez egy elátkozott fiók uram. Ez az egyetlen fiók, melyben még nem volt levél! Önök sohasem igazítanak helyre semmit.
Most már a látogató is nevetett.
– Természetesen, uram. Önnek csak azt kellett volna mondania, hogy üres a fiók. S én mindjárt eltaláltam volna, hogy az a miénk.
--------------
És most meg harmadikul – én is nevetek.
Mert igazi magyar dolog az is, hogy most egy magyar olvasó helyreigazítja a tárcánkat azon hitben, hogy mi csakugyan a Gályt keressük.
Nem keressük mi a Gályt, dehogy keressük, nem keresi azt – fájdalom – senki, pedig mint mi tudjuk, olyan gyönyörű hely ez is a többi közt, hogy megérdemelné, necsak a mátravidékiek ösmerjék, hanem az egész turista világ.
