BÁTKY ÉS AZ ÁLTALÁNOS NÉPRAJZ

Full text search

BÁTKY ÉS AZ ÁLTALÁNOS NÉPRAJZ
Bátky Zsigmond első megjelent írása (1896) – egy kiállítás kapcsán – a tűzföldi indiánok kultúrájának rövid ismertetése. A természeti népek s az általános néprajz iránti érdeklődése az 1910-es évek közepéig megmaradt, de később is állandó olvasmánya Fritz Graebner, Wilhelm Koppers, Leo Frobenius különböző munkája. A két ellentétes póluson álló Friedrich Ratzel és Adolf Bastian halálakor mindkettő jelentőségét rövid megemlékezésben méltatja (Néprajzi Értesítő 1904, 1905). Ratzelt úgy mutatja be, mint aki a néprajzi vizsgálatokba bevezette a földrajzi módszert, amelynek az a lényege, hogy a műveltségi tárgyak elterjedése nyomán történeti mozgalmak, népek kapcsolatai rekonstruálhatók. Az összetettebb tárgyi formák, eszmék, szokások néhány teremtő központból áramlottak szét. Példának az északnyugat-amerikai indiánok és a polynéziaiak lécecskékből, pálcikákból összeállított páncélját említi, amely az indián-polinéziai kapcsolatok kérdését vetette fel. Ilyen páncélok a kínai középkorban (T’ang dinasztia) is előfordulnak, s végső gyökereik Ázsiában keresendők. Ratzel tanításaival szemben áll Bastian, aki szerint az egész emberiség kulturális fejlődése egységes s csak a fok, de nem a lényeg választja el a szellemi élet terén a legfejlettebb és legelmaradottabb népeket. A népek gondolkodása hasonló, és ebből fakadnak a távoli területeken előforduló egyezések. Bátky elismerőleg ír arról, hogy Bastian tanításaiban nagy szerepe van a lélektannak, a szociológiának. Még világosabban szól a két felfogásról a Földrajzi Közleményekben (1904) megjelent kis tanulmányában, elmondva, hogy „az egész emberiség közös tulajdonát képező alapképzetek szükségképpen ugyanolyan alakulatokhoz vezetnek mindenütt, ahol egyenlő feltételek vannak!”. A funkcionális szemlélet felé hajlik, amikor arról beszél, hogy vizsgálnunk kell az analógiák belső értékét. Bátky magáévá tette a konvergens fejlődés elvét is, amely az alkalmazkodásból folyó hasonlóságokhoz vezet. Az azonos létfeltételek következtében konvergenciák jönnek létre. De ennek során nem elég csak a fizikai környezet hatására gondolnunk. Ahol az azonos gazdasági és társadalmi formánál azonos szellemi fejlettség nyilatkozik meg, ott a kultúra ugyanolyan jelleget, típust képvisel, s a típusok még a részletekben is nagy egyezéseket mutatnak és konvergenciákat szülnek. Az ún. analógiák rendszerint hamisak, mert jelentőségüket megfelelően nem ismerve, azokat azonosaknak tartják. Így pl. a nomádizmus, a fetisizmus, a totemizmus jelenségeit. E téren ismeri Pikler Gyula és Somló Bódog tanulmányát, amely a magyar néprajzi érdeklődés horizontján azóta is kívül esik. Részlettanulmányaiban is elismeri, rögzíti a különböző műveltségi áramlatokat, de ugyanakkor látja, hogy az eredet kérdése s a kölcsönös átvételek feltételeinek, módozatainak magyarázata, az átvételek idejének megállapítása gyakran megfejtetlen marad, annak ellenére, hogy a kiindulás pontja és a kölcsönvétel ténye megállapítható. A messze földre eljutott műveltségi javak történetünk során új erőre kaphatnak.
Általános néprajzi gondolatokkal indítja útnak Bátky Útmutatóját (1906). A bevezetésben kifejti véleményét a néprajz tárgyköréről. Előtte ezzel a kérdéssel a hazai irodalomban csak Katona Lajos foglalkozott. Bátky szerint a néprajz (néptan) „az embert nem mint magános individuumot tekinti, nem testének felépítésével, életműködésével foglalkozik, hanem mint a társaságbeli csoportok (család, törzs, nép)… tagját fogja fel, mert… csak ezekben a közületekben képes az ember elébe szabott rendeltetésének betöltésére”. A megismerésnél azonban nem nélkülözhetjük a fizikai antropológiát, a gazdaságtant, a prehisztóriát, a lélektant, az összehasonlító nyelvészetet és az emberföldrajzot. Mindebből kitűnik, hagy nemcsak a ratzeli és bastiani irányvonalat követte, hanem ismerte az angol antropológiai iskolát is.
Az 1900-as évek elejétől a Földrajzi Közleményekben tartalmas összefoglalásokban mutatja be az általános néprajz egy-egy eredményét. Így Bernhard Ankermann-nak az afrikai műveltségi körökről és rétegekről írt tanulmányát. Ankermann szerint a kultúra mint egész csakis hordozóival együtt, népvándorlásokkal terjedhet, s ezt igyekezett igazolni tanulmányában, kiemelve a nyugat-afrikai és a kelet-pápua kultúra közötti egyezéseket. Ankermann még annak a nézetnek volt a híve, hogy Afrika kultúrája többé-kevésbé elhalványult ázsiai műveltség: Felfogását azonban csak hipotézisnek tartotta, Bátky hiányolja Ankermann vizsgálatainál az összehasonlító nyelvészet eredményeinek mellőzését. Csupán csak megemlítem azokat a „megjegyzéseit”, amelyeket az Ituri-pygmeusokról, a perzsiai kurdok fatiszteletéről, a korfák–indián hollókultuszról, az osztyákoknak a közép-ázsiai kultúrával való kapcsolatáról, az új-guineai német büntető expedíciókról, az indiánok fennmaradásának gazdasági feltételeiről írt. A földevésről (geophagia) közölt tanulmánya (Természettudományi Közlöny 1907) ma is gyöngyszeme általános néprajzi irodalmunknak.
Az 1910-es évek közepétől a természeti népek iránti érdeklődését a Földrajzi Közleményekben kezdi felváltani az európai emberföldrajzi, demográfiai kérdések iránti figyelme. Ezt jelzi tartalmas összefoglalása Bulgáriáról (1915), amely bővelkedik néprajzi vonatkozásokban is. Figyelmet érdemlő cikket ír a szerb-horvát zadrugáról. Ez az intézmény a nemzetségi, törzsi szervezet maradványa, de a törzs, a nemzetség elvesztette jelentőségét, s csak a nagycsalád marad együtt közösen gazdálkodva az ősi törzsi birtok maradványán. A zadruga a tőkésgazdálkodás előrenyomulásával mindinkább eltűnik.
A természeti népek iránti érdeklődésének és általános néprajzi ismereteinek van még egy igen gazdag tárháza. 1914-ben lefordította és átdolgozta Karl von Steinen Közép-Brazília természeti népei között címen ma is forrásértékű és nélkülözhetetlen munkáját. Ez az átdolgozás az eredeti munka minden értékét visszatükröző remekmű. Bátky a bonyolult néprajzi kifejezéseket, terminológiákat bámulatos biztonsággal és tárgyismerettel ültette át magyar nyelvre. A munka megérdemelné, hogy új kiadásban ismét kézbe vehesse az olvasók széles tábora.
Bátky módszertani törekvéseihez, igényességéhez hozzátartozik, hogy nyomatékkal hangsúlyozta a nyelvtudomány jelentőségét a néprajzi vizsgálatok során. A Wörter und Sachen elvének már pályafutása kezdetén híve és hirdetője. Többször kifejti: hogy a szó eredetének megfejtése csakis a tárgy, a jelentés ismerete segítségével oldható meg és fordítva. Útmutatójában is ír arról, hogy a folklór számára fonográffal felvett népdalokkal, szokásokkal a nyelvészetnek is szolgálatot teszünk. Figyelmeztet arra, hogy a múzeumi gyűjtemények számára megvásárolt tárgyak és részeik népi elnevezését jegyezzük fel. Egy-egy vidéki középiskola „maga egy kis néprajzi gyűjtősereg”, amely munkásságát a népnyelvi gyűjtésre is kiterjesztheti. Ugyancsak az Útmutatójában a terminológia feltüntetésére példaképpen saját kalotaszegi feljegyzését mutatja be. Az 1920-as évektől kezdve megpróbálkozott maga is nagyszámú helynév, tárgyelnevezés etimológiai magyarázatával. Ha ezek a kísérletezései a nyelvtudomány rostáján jórészt át is hullanak – széles látókörének, a néprajz és nyelvtudomány szoros kapcsolatának bizonyítékai.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi