TEVÉKENYKEDÉSE A TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATBAN

Full text search

TEVÉKENYKEDÉSE A TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATBAN
Ma szinte elképzelhetetlen, milyen jelentős befolyása leltetett a hazai tudományos életben egy társadalmi egyesületnek, a Magyar Természettudományi Társulatnak. Nem volt olyan magyar természettudós, aki ne tevékenykedett volna benne: cikkeket írtak, előadásokat tartottak, s különböző vezető tisztséget töltöttek be e társulatban.
A természettudományok hazai történetének legfontosabb eseményei a Természettudományi Társulat keretében vagy legalábbis közreműködésével játszódtak le.
A kémikusok nagy szerepet játszottak a Természettudományi Társulatban. Megalakulásakor (1841-ben) az alapító tagok között szerepelt Nendtvich Károly és Irinyi János is. Than Károly 9 évi alelnöki tevékenységével érdemelte ki, hogy a legmagasabb tisztségre, az elnökségre válassza meg a közgyűlés. Éppen akkor volt ez, amikor Ilosvay még hallgatóként megismerte és példaképül állította maga elé.
Lengyel Béla 1904–1909 alelnöke, 1910-től 1913-ig (haláláig) pedig elnöke volt a Társulatnak. A műegyetemen kollégája, a kémiai technológia professzora, az a Wartha Vince volt, aki ugyancsak nagy részt vett a Társulat életében, Lengyel előtt 1900-tól 1909-ig töltötte be az elnöki tisztet.
1872-ben lett tag Ilosvay, akkor tehát, amikor a budapesti tudományegyetemre beiratkozott. Ettől kezdve 64 éven keresztül nemcsak hogy az ő élettörténetét nem lehet a Természettudományi Társulat története nélkül megírni, hanem a Társulatét sem lehet, még nagy vonalakban sem Ilosvay nevének, működésének taglalása nélkül tárgyalni.
Aktív vezető szerepe 1885-ben kezdődött, amikor a Say Móric halálával megüresedett kémiai választmányi helyre meghívták. Megillette őt ez a hely, nemcsak a műszaki egyetem kémiai tanszékének vezetőjeként, hanem a Társulatban már addig végzett jó munkája alapján is. A Társulat „szakülésein” több ízben tartott előadást. Először nem sokkal hazajövetele után, 1883. április 18-án: „A chemiai rokonság és a thermochemia” címen ismertette Berthelot nézeteit. Igen jelentős az 1884 tavaszán tartott előadása: „A tudományos chemia állapotáról külföldön és belföldön”, amelyben a külföldi útján szerzett tapasztalatairól és a hazai konzekvenciákról szólt.
Hamar megszerzett tekintélyére jellemző, hogy amikor a Természettudományi Társulat Népszerű Természettudományi Kurzusok megindítását határozta el, az első megtartására őt kérték fel. 1887-ben 15 előadásból álló tanfolyamot tartott „A chemia alapelvei” címmel. Ezeknek az előadásoknak anyagát pontosan ismerjük, mert a rákövetkező évben a Társulat könyv alakban is kiadta. Ennek a népszerűsítő, alapozó könyvnek átütő sikeréről beszélnek az akkori források. A könyvtárakban ma fellelhető példányok agyonhasználtsága is bizonyítja, hogy űrt pótló kémiai alapozó könyv volt, amit kezdő és haladó egyaránt nagy örömmel hasznosított.
A fiatal professzornak ez a könyve a Társulaton belül tovább növelte tekintélyét, leginkább azonban arra figyeltek fel, hogy az 1891-i közgyűlésen javasolta a Társulaton belül egymástól függetlenül működő szakosztályok szervezését. Ennek a javaslatnak elfogadásával, a szakosztályok felállításával sikerült megóvni a Természettudományi Társulat egységét, máskülönben ugyanis szakegyesületekre esett volna szét az éppen egységében erős és nagy tekintélyű szervezet.
A magyar kémikusok szakmai továbbfejlesztésének és a kémiai ismeretek terjesztésének feladatát a Természettudományi Társulat „Chemia-ásványtani” szakosztálya látta el. Amikor a szakosztály 1892-ben megalakult, elnöknek Than Károlyt, alelnöknek Wartha Vincét, jegyzőnek pedig Ilosvay Lajost választották meg.
Huszonkét éven keresztül (1892–1914) töltötte be ezt a tisztséget, pedig közben hivatalos és társadalmi teendői igen megszaporodtak. Majd további 15 évig (1914–1929) alelnökként volt mennyiségben talán kevesebb, de legalább annyira felelősségteljes munkája a szakosztály irányításában. 1929-től kezdve a címe tiszteleti elnök lett, de ő ezt sem érezte csakis címnek.
Szakosztályi jegyzősége (titkársága) idejére esik 1895-ben, a szakosztályok közül elsőnek, egy szakosztályi folyóirat, a Magyar Chemiai Folyóirat megindítása. Ilosvayé volt az eszme, és 40 évig tevékeny része is volt e lap fenntartásában.
Az első két évben a folyóirat szerkesztője Winkler Lajos volt, akit egy nyolc tagú szerkesztő bizottság támogatott. Ebben már közreműködött Ilosvay is. 1896 végével azonban Winkler visszalépése után neki kellett kezébe vennie a szerkesztés munkáját. Ő aztán a tőle más téren is megszokott szívóssággal kitartott e munka mellett mindaddig, míg államtitkári kinevezése miatt (1914-ben) több más tisztségével együtt ettől is meg kellett válnia. Ez azonban nem jelentette azt, hogy megvált volna a Magyar Chemiai Folyóirat irányító testületétől, sőt ellenkezőleg. Ő lett (haláláig) a szerkesztő bizottság elnöke.
A kémiai–ásványtani szakosztályban és a Magyar Chémiai Folyóirat szerkesztésében kifejtett munkája csak rövid ideig volt a Társulatban végzett fő munkaköre. Fontosabb beosztást is kellett vállalnia. Az 1906. évi közgyűlés – a Paszlavszky József lemondása folytán üressé vált – első titkári tisztbe állította.
A Természettudományi Társulat történetében ezzel új korszak, egy felemelkedő szakasz kezdődött. Emiatt azonban Ilosvaynak a Társulatért végzett hatalmas munka érdekében le kellett mondania „a szélesebb körű, addig annyira eredményes tudományos kutatásairól”. Nagy ár volt ez, de Ilosvay soha sem sajnálta, hogy a közösségért feláldozta önmagát, hiszen azt vallotta, hogy „…az olyan tanítás, amely csak szűkebb körben világítja és termékenyíti meg az elméket, vagy csak egyesek érzelmeit hozza hullámzásba, a természettudományok haladása és méltánylása iránt, ér-e sokkal többet, mint a véka alá rejtett gyertyának világa?”.
Első és legfontosabb feladatának a Szily Kálmán által alapított Természettudományi Közlöny fejlesztését érezte. 1906-tól 30 éven át az ő neve fémjelezte ezt a lapot. Előbb (1914-ig) mint szerkesztő szerepelt rajta, majd további 22 évig ez volt olvasható a lapcím alatt: „Ilosvay Lajos közreműködésével szerkeszti…” Utoljára az a szám viseli ezt a felírást, amely már gyászkeretben, az ő elhunytáról tudósít.
Nemcsak a Közlöny Szily Kálmán által elindított, valóban tudományos ismeretterjesztő jellegét tartotta fenn és erősítette, hanem a folyóirat egyre szélesebb terjesztését is el tudta érni.
A Közlöny frisseségét azzal is erősítette, hogy sikerült elérnie az addigi havi folyóirat havonta kétszeri megjelenését.
A Közlöny élénkségét fokozta a „Levélszekrény” rovat fenntartása és erősítése is, amely olvasók kérdéseit közölte, majd 1–2 számmal később – a rendszerint neves tudósok adta – feleleteket. Ilosvay nemcsak szerkesztette ezt a rovatot, hanem maga is gyakran adott válaszokat, pedig ez sokszor igen nehéz volt. Az 1910-es közgyűlés titkári beszámolójában így szól erről: „Néha olyan kérdéseket kapunk, a melyeknek megfejtéséhez laboratóriumi vizsgálat, hosszas számítás, széles körű enciklopédikus ismeret volna szükséges.”
A szép számú különleges kérdésre azonban a tudós munkatársak igen alaposan válaszoltak, Ilosvay feleletei között számos olyan van, amelyben nemcsak megadja azt a forrást, ahonnan erre a kérdésre vonatkozó ismereteit szerezte, hanem hivatkozik saját laboratóriumi vizsgálataira is, ezzel is tanúsítván, hogy mindennek igen alaposan igyekezett utánanézni.
Ha a társulati jegyzőkönyvekből rekonstruáljuk Ilosvay kitartó harcát a Közlönyért, azért, hogy az a legújabb tudományos eredmények világos tükre legyen, megérthetjük azt a mély szomorúságot, amellyel éppen ő volt kénytelen az első világháború kitörése után javasolni, hogy a Közlönyt havonta egyszer adják csak ki.
A háború után a Társulat újjászervezése a kisebb területre szorult országban nehezen történhetett meg, és a Közlöny előfizetői száma (társulati taglétszám) sohasem érte el az azelőttit.
Rendkívül alapos szervező és irányító munkáját Ilosvay a Társulatban akkor is folytatta, amikor a „pátriárkák korát” elérve testi ereje csökkenőben volt, elnöki tisztét úgyszólván élete utolsó percéig teljes lendülettel ellátta.
A hosszú ideig tartó áldozatos vezetői munkát a Társulat igyekezett a maga szerény eszközeivel meghálálni. 1932. március 30-án kettős társulati kitüntetésben részesítették: egyrészt tiszteleti tagsággal tüntették ki, másrészt a legnagyobb társulati kittintetést, a Szily Kálmán-érmet és emlékjutalmat nyújtottak át neki. Ez utóbbit húsz évvel azelőtt Eötvös Loránd kapta, azóta senkit sem találtak e kitüntetésre méltónak.
A kitüntetéssel járó pénzjutalmat, 2000 pengőt Ilosvay vissza adományozta a Társulatnak, de a nemsokára kitört második világháború és az ezt követő infláció ezt az összeget nyomtalanul elnyelte.
A Természettudományi Társulat a felszabadulás után tehát nem örökölt Ilosvay nevében semmi anyagot. Azt azonban, hogy ez a társulat lett a magja a mai Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, igen nagy részben annak az Ilosvaynak köszönhette, aki a Szily Kálmán által kitűzött, ismeretterjesztő irányt a legkövetkezetesebben továbbvitte, az első világháború utáni rendkívül mozgalmas napokban is az ő „előrelátó, meggondolt, önuralomról tanúskodó, a szenvedélyek fölé emelkedő bölcs vezetése” őrizte meg a Társulatot és annak ma is csak elismerést kiváltó irányvonalát.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi