Már a XVIII. században voltak olyan megfigyelések, hogy hidrogén égése közben salétromsav is keletkezik. A XIX. század közepén pedig olyan vegyületek is ismertté váltak, amelyek a levegő elemeinek még egyszerűbb kapcsolódására vezethetők vissza. A XIX. században fedezték fel az ózont és a hidrogén-peroxidot. Kézenfekvő volt, hogy ezeket a nagyon közönségesen elterjedt elemekből álló vegyületeket a természetben is keresni kezdték, s minthogy a kimutatási módszerek nem voltak elég finomak, olyan esetekben is megtalálni vélték, ahol biztosan kimutatni nem tudták.
Than Károly az Akadémia egyik ülésén azt a megfigyelését közölte, hogy gyors égés közben a Bunsenláng alsó, színtelen részéből elszívott levegő ózonszagú.
Schuller Alajos műegyetemi fizikaprofesszor pedig ugyancsak az Akadémián azt közölte, hogy akár hidrogén ég oxigénben, akár oxigén hidrogénben, hidrogén-peroxid is keletkezik.
A tudományos világban ez volt az általános felfogás. IIosvay maga is az 1888-ban kiadott könyvében, A chemia alapelveiben úgy tanította, hogy a levegőben erős viharok és havazás alkalmával ózon termelődik.
A nemzetközi szakirodalomban egymásnak ellentmondó megállapításokat olvashatott Ilosvay, s nem volt olyan kétségtelenül elfogadandó módszer, amely eldöntötte volna, melyik igaz közülük. Az 1888-ban elkezdett kísérletei alapján 1889. április 17-én a Természettudományi Társulat szakülésén elmondotta, hogy „a különféle testek égése közben keletkező melléktermékekről kifogástalan ismereteink nincsenek”.
Az a dolgozata, amely az égés közben keletkező gázokra vonatkozott, Ilosvay tudományos munkásságának tetőpontja. Minden egyes fejezete egy-egy külön dolgozatnak felel meg. Legfontosabb eredménye, hogy olyan érzékenységű kimutatási eljárásokat dolgozott ki, amelyek lényegesen meghaladták az addigi ismereteket. Bebizonyította, hogy az égés melléktermékei között legjelentősebbek a nitrogéntartalmúak, ezért elsősorban ezekkel foglalkozott:
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.