A GANZ–JENDRASSIK-MOTOROK UTÓÉLETE NAPJAINKIG [45–47]

Full text search

A GANZ–JENDRASSIK-MOTOROK UTÓÉLETE NAPJAINKIG [45–47]
A rendezett uralmakban mérsé-
keltebb a lendület
F.-M. Voltaire
Már a második világháború alatt a motorgyártás egyre csökkent a Ganz-gyárban. 1941-ben még 141 motor készült el, a következő években mindössze 26, 14 majd 11-re csökkent, és 1945-ben egyetlen egyet sem gyártottak. Ekkor ugyanis a legfontosabb tennivaló a gyár újjáépítése volt a háborús romokból.
A motorgyártás 1952-ig a gépgyárhoz tartozott. Ezután került sor az önálló motoregység kialakítására. 1950-es felsőbb döntés alapján csak a vasúti motorok 170/240-es családjának gyártása maradt a Ganz-gyárban, míg a többieket az ország más gyárai készítették. A II és IV JmC 130 típusú motorokat pl. a budapesti Kismotor- és Gépgyár (az államosított Csonka-gépgyár), majd a IV, VI és VIII JmD 160 típusú motorokat a diósgyőri Nehézszerszámgépgyár (amely később beolvadt a Diósgyőri Gépgyárba), a II JmC 160 és VI JaR 135 típusú motorokat a győri Magyar Vagon- és Gépgyár gyártotta.
Az eredeti Ganz–Jendrassik-motorok szerkezeti felépítése 1950-ig alig változott. Ekkor a piaci igények nagyobb teljesítményt, korszerűbb paramétereket és könnyen pótolható csereszabatos alkatrészeket vártak a gyártól. A dízelesítési programot az Országos Tervhivatal is előírta, amelynek teljesítésére a gyár nagyarányú korszerűsítési és tipizálási programba kezdett. Ennek a munkának szellemi irányítója a már említett Marton Vilmos (1916–1984) volt, amely munkálatokban az idősebb munkatársak közül kiemelhetők a következők: Dékány Dezső, Gombás Tibor, Kump József és Tomasich Béla. A kísérleti és fejlesztési munkában kitűnt még Török József, Zágon József és Szabó Alajos.
Abban az időben a Ganz-gyár hat különböző furatú, összesen 17 féle Ganz–Jendrassik-rendszerű Diesel-motort gyártott, amelyek teljesítménye 20 kW-tól 440 kW-ig terjedt. A motorok felépítése és elrendezése egymástól nagymértékben eltért.
A program eredetileg négy motorcsalád fejlesztését tűzte célul, de a rendelkezésre álló lehetőségek miatt csak a 17/24 típusú motorcsalád valósult meg a tervbe vett 5–1470 kW helyett 294–736 kW teljesítménytartományban. A fejlesztési munkák tervezési szakasza 1953-ban kezdődött meg és 1957 első negyedében fejeződött be.
Több típus mellett a 170 mm-es változatot kell kiemelni. 1960-tól már kb. 550 kW teljesítményű az átdolgozott motor, amelynek 12 VFE 17/24 a típusjele és 1969-től csaknem 600 kW a vasúti névleges teljesítménye.
A 70-es években újabb átdolgozáson esett át ez a típus, amely elsősorban az égőteret érintette. A VFE 17/24 típusú motorok fejlesztési munkáinak eredményeképpen 1963-ban indult meg a sorozatgyártásuk. Az újabb vasúti járművekbe már ezeket a motorokat építették be.
A 12 VFE 17/24 típusú motor 730 kW teljesítménnyel épült be 1963-tól egy négyrészes, hidromechanikus erőátvitelű motorvonat-sorozatba, vonatonként 2–2 db motorral. A vonatok akkori végsebessége 120 km/h volt. A Ganz-gyár ebből a szériából kb. 600 vonatot exportált, elsősorban a Szovjetunióba, de szállított Egyiptomba is, és ezt a motort építették be a MÁV MDa jelű motorvonataiba is. A 16 VFE 17/24 típusú motorokat a Ganz-MÁVAG-gyár alkalmazta a MÁV M40 (DVM 8), a kubai DVM 9 és az egyiptomi DVM 11 típusú mozdonyaiban is.
A motorok teljesítményének növelésével került sor a terelőkúpos előkamrás égéstér kifejlesztésére, amely Benyó Pál nevéhez fűződik, és amelyet 1969-től alkalmaztak. Az új égéstér a VE-VFE alapkonstrukciókra támaszkodott, és a sorozatkiviteltől elsősorban a hengerfej és a dugattyú kialakításában tért el.
A 8 VE 17/24-T típusú motorokat a MÁV M32 és az iparvasúti DHM 6 típusú hidraulikus mozdonyokba építették be. A 8 VFE 17/24-T típusúak pedig a Banglades számára szállított DHM 9 és 10 típusú mozdonyokba kerültek. Ugyanakkor a 12 VFE 17/24-T típusú motorokat a Brazília és Uruguay részére szállított motorvonatokba, valamint a Bangladesnek exportált DHM 11 típusú mozdonyokba építette be a Ganz-MÁVAG-gyár.
A VE-VFE 17/24 típusú Diesel-motorok iránti nagyobb teljesítményigény, valamint a T-égéstérrel kapcsolatos műszaki problémák miatt előtérbe került a rövidelőkamrás (R jelű) égéstér kifejlesztése, amely elsősorban Jazbisek Rudolf és Egressy Gábor nevéhez fűződik. Az R-égéstér 1985-ben került először az olajipar fúróberendezéseinek Diesel-motorjába, és jól belvált. Ugyancsak kedvező tapasztalatokat szereztek a tolató és fővonali mozdonyokba épített R-égésterű motorokkal. A MÁV M44 (DVM 2) típusú mozdonyainak rekonstrukciójához is R-égésterű 16 VE 17/24-R típusjelű motorokat szállított a gyár.
További fejlesztő kísérletek folytak még a 80-as évek második felében is.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi